°° Solyitte °°
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

Navigáció

.:Home:.
.:Menü:.
.:Harry Potter:.
.:J. K. Rowling:.
.:Színészek:.
.:Interjúk:. 
.:Minden, ami HP:.
.:Games:.
.:Roxfort titkai:.
.:Extrák:.


cserék

 ELIT HARRY POTTER

     
     
          
    
    ELIT MÁS OLDALAK    

     
 
     
       
     
     
       

 

   A Hét Videója     

 

Safe and Sound ♡ Harry Potter

Dátumok

 


 

 
Kritika (7.2)

ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ

Nem sokkal a film megtekintése után, kissé nehezen tudom összeszedni a gondolataimat, hiszen annyi minden kavarog a fejemben. Hirtelen azt sem tudom, hol is kezdjem. Talán azzal az egyszerû kijelentéssel, amellyel oly sokan kezdték különbözõ fórumokon a bejegyzéseiket: A „Halál ereklyéi 2” a sorozat LEGJOBB filmje. Persze, most rá lehet vágni, hogy azért lett ilyen nagyszerû, mert ez volt az utolsó, és ebben volt a legtöbb izgalom. És ez így igaz, viszont amilyen „könnyen” lehet fantasztikusra és jóra megcsinálni, olyan könnyen el is lehet szúrni.

Összeteszem a két kezem, hogy David Yates (rendezõ) és a csapata az eléggé gyengén sikerült ötödik és a hatodik film után végre összekapták magukat, és miután kiderült, hogy Rowling befejezõ kötetét két részben készítik el, szívüket-lelküket beletették a produkciókba és tökéletesen kielégítették a rajongókat (meg persze a kritikusokat is). Örömmel olvasgattam a premier elõtti héten a pozitívabbnál pozitívabb véleményeket, és leesett az a bizonyos nagy kõ a szívemrõl, amikor láttam, a kritikusok körében is nagy népszerûségnek örvend a legújabb Potter. Teljes nyugalomban vártam azt a napot, amikor én is láthatom Harry történetének végét, mert valami azt súgta, nem fogok csalódni.

És így is lett. Lenyûgözött a film, annak ellenére, hogy meglehetõsen sokat módosítottak a könyvhöz képest. Ezt viszont nem negatívumként mondom, sõt, nagyon is örülök neki, hogy kicsit feltupírozták Rowling könyvének utolsó száz oldalát, hiszen a Potter sorozat megérdemelte, hogy egy igazi, epikus fináléval érjen véget, amely valljuk be, nem teljesen következett be a regényben. Miközben tátott szájjal, és néha borzongva figyeltem a filmet, igyekeztem egy olyan ember fejével is szemlélni a történetet, aki esetleg nem olvasta Rowling regényeit. Bár egy-két dolog tisztázatlan maradt, mégis azt mondom, hogy tökéletesen meg lehetett érteni a dolgokat, választ kaptunk minden ’miért?’ kérdésünkre, és ez rettentõen fontos.

És hogy miért volt ez a két rész sokkal érthetõbb, mint az elõzõek? Mert szerencsénkre - és szerintem, aki korábban ellene volt a könyv kettévágásának, már nem puffog amiatt, hogy így történt - a Warner Bros. amellett döntött, hogy két és fél óra helyett, legyen inkább két ugyanennyi játékidõs produkció. Nem hinném, hogy csak a pénz miatt csinálták, úgy érzem, azzal hogy ilyen fantasztikus dupla részt készítettek el, meg akarták hálálni a több millió Potter rajongónak, hogy 10 éven át támogatták õket. Életemben nem olvastam még ennyi dicséretet, amit az utóbbi idõben kapott a „Halál ereklyéi”.

Legtöbbször olyan mondatokkal találkoztam, hogy ilyen meg olyan megható volt, végigbõgtem a filmet, megkönnyeztem stb. Nem vagyok érzelmes típus, kevés film van, amin sírni tudok, és bevallom, még az elsõ részben, Dobby halála sem tudott könnyeket csalni a szemembe. Megfogadva a többiek tanácsát, vittem magammal egy papírzsebkendõt, és vártam, hogy Fred, Tonks, Lupin, Piton halálánál vagy az epilógus résznél, mikor kezd el szúrni a szemem, és mikor gördül ki egy könnycsepp. A kendõ tiszta maradt, még mindig ott lapul a nadrágom zsebében. Akármennyire volt szép az aláfestõi zene, akármennyire is tûntek érzelmesnek az említett jelenetek, nem tudtak a készítõk a szívemig hatolni.

Ha megengeditek, kissé csapongani fogok. Az epilógus egészen egyszerûen nem tetszett. Daniel az egyik interjúban jól mondta: ez a jelenet eléggé megosztó lesz. És az is, hiszen a rajongók egy része könnyekig hatódott, addig a másik részük rosszallóan csóválta a fejét. És én is ezt a tábort erõsítem. De miért is? Lássuk csak! Ahogy többeknek, nekem is az volt a fõ bajom, hogy gyors volt és kissé összecsapott. Pedig - ha jól emlékszem - ez volt az egyik ok, amiért decemberben újraforgatták. A másik indok, mint tudjuk, a smink volt. Ahelyett, hogy én is inkább a szememet törölgettem volna, húztam a számat, ráncoltam a szemöldökömet, és azon töprengtem, mit javítottak a sminken a semmin kívül. A szereplõk alig tûntek öregebbnek, talán Harry, Ron és Draco volt az, aki mintha idõsödött volna pár évet, de például Hermione és Ginny, mintha még mindig 17 éves lenne. Az is rendkívül bökte a csõrömet, hogy a gyerekeik nevét nem is tudtuk meg. Ha jól emlékszem, csak Albus Perselus Potteré hangzott el. (De lehet, hogy tévedek, és nem figyeltem eléggé, mert el voltam foglalva azzal, hogy szörnyülködjek.) Hiányzott James csipkelõdése, egy kisebb párbeszéd a fõszereplõk között, amibõl megtudhattunk volna egy-két dolgot a többiekrõl. Viszont Harry és Albus párbeszédének nagyon örültem, és az utolsó felvétellel is meg voltam elégedve, de nem... még mindig képtelen voltam sírni. Rettentõen hiányoltam Teddy Lupint, pedig ha jól tudom, már napvilágra is került annak a srácnak a neve, aki játszotta volna. (És itt jegyezném meg... Harry jól tudta, hogy Lupinnak lesz/van egy fia, de mégis mikor értesült errõl?) Ez az egy olyan rész volt, amit szerintem egy kissé elszúrtak, pedig - ahogy a csatára - erre is kellõ hangsúlyt kellett volna fektetni. Egyszerûen nem tudták velem elhitetni, hogy én most a szereplõket 19 évvel késõbb látom, és hogy azok a gyerekeik. Bár lehet, hogy ha megnézem még párszor, változni fog a véleményem, de egyelõre én ezt gondolom. 

A film többi részével maximálisan meg voltam elégedve. Az eleje kissé döcögõsen indult, aztán kezdtünk belerázódni. Az egyik pillanatban még a beteg Ollivandernél voltunk, a másikban pedig Bellatrixszá átalakult Hermionéval és Ronnal álltunk a Gringottsban, hogy eljussunk Lestrange-ék széfjéig. Mivel a hatodik részben - ami bizony fontos lett volna - nem sikerült elég idõt szánni arra, hogy Dumbledore és Harry átbeszéljék ezt a horcruxos témát, és mivel filmbéli hõsünknek vajmi kevés fogalma volt arról, mik lehetnek a lélekdarabokat õrzõ tárgyak, a készítõk remekül megoldották a dolgokat: Harry megérezte, meghallotta a horcruxokat, így tudta megtalálni õket, plusz sokat használta a Voldemort és a közte lévõ kapcsolatot.

 

A Gringottsos kalandjuk után, amivel hellyel-közzel meg voltam elégedve, hõseink hoppanálnak a Roxmortsban, ahol viszont egy kis hiányérzetem támadt. Örültem volna, ha meghagyják a dementoros-patrónusos-Aberforthos jelenetet. A szívem mélyén reménykedtem benne, hogy a lezáró részbe belekerül Dumbledore korábbi élete, de ez teljes mértékben kimaradt, és így utólag visszagondolva, most már én is azt mondom, hogy így volt jól. Csak még jobban összezavart volna minket.

Izgatottan vártam már a roxforti csatát, ami hamar el is érkezett. Fel voltam rá készülve, hogy innentõl fogva számos olyan dolog fog történni, ami bár nem volt benne Rowling regényében, de mégis szükséges bele. Tapintani lehetett a feszültséget, amikor McGalagony és a többi tanár védõpajzsot vont az iskola köré, és felsorakoztak a szobrok. Többször is megborzongtam, de nem csak a látvány, hanem a kiváló zene miatt is. Alexandre Desplattal nekem az ég egy adta világon semmi bajom nem volt. Ma is imádom, és szívesen hallgatom a „Halál ereklyéi 1”-bõl ismert „Obliviate” dalát, és úgy érzem, a második albumról is lesz pár kedvencem.

Forrt a levegõ, éreztük, hogy hamarosan elkezdõdik a csata, de mielõtt pattanásig feszültek volna az idegeink, bevágtak egy-két részt, amely elfeledtették velünk, hogy nemsokára harc fog dúlni. Harry a diadém nyomába eredt, míg Ron és Hermione a Titkok Kamrájába indult. Nagyon örültem neki, hogy a könyvvel ellentétben, ide a két hõsünket elkísérhettük, és az is nagyon tetszett, hogy itt csattant el az a bizonyos elsõ csók is. Bár tudtuk, hogy valamikor össze fog borulni a pár, mégis váratlanul ért minket.

Ugorjunk a Szükség Szobájás részhez, amit rendkívül jól kiviteleztek. Hatalmas taps jár a Draco Malfoyt alakító Tom Feltonnak, aki ebben a részben is megmutatta a mardekáros fiú másik oldalát. Nem tudok, és nem is akarok belekötni ebbe a jelenetbe.

Miután elpusztították hõseink a diadémot, elindultak a Csónakházba, de elõbb átverekedték magukat a halálfalókon, az óriásokon és az akromantulákon. (Itt kell megjegyeznem, hogy egy csöppet hiányoltam a párbajokat. Jó lett volna látni, hogyan küzdenek az ismerõs arcok, mert egyedül csak Lavendert mutatták, akibõl vidáman lakmározott Greyback. Arról viszont ezután nem kapunk semmilyen információt, hogy Ron „elsõ szerelme” vajon él, vagy meghalt. Bár inkább az utóbbi a valószínûbb.)

 

Valóban jó ötlet volt a készítõk részérõl, hogy Voldemort Pitont nem a Szellemszálláson, hanem a Csónakházban öli meg. Ez a jelenet is nagyszerû volt, és egyben hátborzongató is. Csak jót tett ennek a résznek, hogy kibõvítették Piton szövegét, sokkal drámaibb volt, mint a könyvben (de ennek ellenére nem könnyeztem meg a bájitaltan tanár halálát.) Voldemort visszahívta a halálfalóit, és felszólította Harry Pottert, hogy adja fel magát. Hõsünkkel és barátaival visszatértünk a kihalt, és romokban heverõ Roxfortba. Ismét egy nyomasztó jelenet következett, hiszen ekkor szembesültünk vele, mennyi áldozatot követelt a csata, és hogy Fred, Lupin és Tonks is a halottak között van. Ron és a Weasley család szívbemarkoló zokogása elõl elmenekülve, Harry Dumbledore irodájába rohant, hogy megnézze a merengõben Piton emlékeit.

Többen élesen kritizálták ezt a jelenetsort, de én semmi kivetnivalót nem találtam benne. Talán egy kicsit megrövidítették a Lily-Pitonos részt, de nem számított, mert a többi emlék láttán nekem borsódzott a hátam, hihetetlenül megható volt, fõként mikor Piton magához ölelte a halott Lily testét, mialatt a baba Harry a bölcsõbõl figyelte õt. Örültem, hogy a korábbi részekbõl is láthattunk egy pár vágást, jó volt felidézni õket, és csak segítettek abban, hogy jobban megismerjük Perselust.

Harry az emlék által rájött, mi volt mindvégig Dumbledore szándéka, készen állt arra, hogy meghaljon. A moziteremben megfagyott a levegõ a következõ 20 percre. A Tiltott Rengetges rész és King’s Crosson játszódó jelenet láttán mindenkinek elakadt a lélegzete. Ezek is hihetetlenül érzelmesre sikerültek.

Voldemort és csapata visszatért ezután a Roxfortba, hogy a küzdõk tudtára adják, meghalt a hõsük. Itt is találkozhattunk egy kis kibõvítéssel, de én például egyáltalán nem éreztem feleslegesnek Neville beszédét, kellett ez ide, ahogy Harry és Voldemort hosszúra nyúló küzdelme is, amelynek végén Voldemort darabjaira szakadt. (?)

Belegondolva, azért hiányzott Harry magyarázata a könyvbõl. Mi már tisztában voltunk vele (vagy legalábbis a legtöbben), hogy Lily áldozatának köszönhetõen nem tudott Voldemort ártani Harrynek, viszont jó lett volna - ahogy a könyvben -, Harry elmagyarázza a dolgokat Voldinak is.

És még a végére pár gondolat. A kissé nyomasztó hangulat, és a csata ellenére is sikerült egy-két jó poént belecsempészni a filmbe, amit szerencsére nem vittek túlzásba. A színészekkel rendkívül meg vagyok elégedve, Daniel Radcliffe iszonyú sokat fejlõdött, és roppantul örülök neki, hogy Neville bátorsága megmutatkozott a filmben. Tetszett az a megoldás is, hogy Malfoyék otthagyták a Roxfortot, bár nekem már kissé túlzás volt, hogy az anyja fogja a 17 éves fia kezét. Én azon a véleményen vagyok, hogy a filmben csinálták jól: jó ötlet volt, hogy Voldemort és Harry is megérzi, ha elpusztul egy-egy horcrux, mert végülis lélekdarabokról van szó. Ráadásul a Pottert nem olvasó nézõk is sejthették, hogy akkor valószínûleg Harry is egy horcrux. A Dumbledore-t alakító Michael Gambonnak még mindig nem sikerült azt a varázslót visszahoznia a filmvászonra, akit az elsõ két filmben ismerhettünk meg, és szerettünk meg. Én is azt mondom, hogy nem gyerekeknek való, gondoljunk csak a vérengzésre a Gringottsban, vagy a King's Crosson látott kis lélekdarabra. Többen hiányolták, hogy Harry nem javította meg a pálcáját a végén, de szerintem ez annyira nem volt lényeges, elvégre is, a filmben fõhõsünk nem kapta meg szülinapjára azt a kis erszényt, amelyben a pálca darabjait tarthatta volna. Így valószínûsítem, hogy eldobták valahol. Tetszett a lezárása a csatának, viszont örültem volna, ha az utolsó mondat („... ennyi baj egy életre elég volt nekem”) belekerült volna.

Nem tudok többet hozzáfûzni, de ha szeretnétek, nagyon szívesen felsorolom az összes jelzõt, amivel illetném ezt a filmet: látványos, fantasztikus, hihetetlen, lélegzetelállító, akciódús, izgalmas, szomorú, drámai, tragikus és epikus.

Összességében: Nagyon meg vagyok elégedve azzal, ahogyan megcsinálták a filmet, s bár sajnálom, hogy kimaradt egy-két rész (a trailerben is láthatott „Miért élsz?” / „Mert nekem van miért élnem”), de így is emelem a kalapomat a készítõk elõtt, mert méltó befejezése lett a „Halál ereklyéi 2” ennek a sorozatnak.

És mindenképpen 10 ponttal jutalmaznám a filmet. Gratula! 

Még nincs hozzászólás.
 

GYORSMENÜ

 Kedvencekhez!

Kezdõlapnak! 

 Vendégkönyv Itt reklámozz!
  Interjúk Harry Potter 7 = Minden friss infó egy helyen! 

 Pottermore


IDÉZET

Különben – tette hozzá Ron – lehet, hogy pont emiatt a mese miatt mondják a bodzapálcákra, hogy balszerencsét hoznak.

– Ki mondja azt?

– Hát vannak ezek a babonák, hisz tudjátok! Például hogy májusi boszorkánynak mugli lesz a férje, meg hogy alkonyi csoda éjfélre oda. Komisz a bodza, pálcának rossz fa. Nem ismeritek ezeket? Anyám egy zsák ilyet tud. (7/343)

 

 


 

 az oldal

 

Szerkesztõ: Etti
Téma:
 Harry Potter 
Nyitás: 2006. 05. 31.
Zárás: 2012. 07. 31.
E-mail: Írj nekem!
Regisztrált: 412

 Jogi nyilatkozat 


Site testvérek

 

 

Ne lopj!

 
Ne lopj!
 
 
Szavazás
Lezárt szavazások
 
Számláló
Indulás: 2006-05-31
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre