Safe and Sound ♡ Harry Potter

Harry Potter és a Félvér Herceg értékelés/kritika
(Etti)

Mindannyian tudjuk, hogy nem könnyű egy komplett könyvből filmet csinálni, pláne akkor nehéz a helyzet, ha több részes könyvsorozatból kell ezt megtenni. Ha valami kimaradt a filmből, vagy módosítottak azon, nem a rendezőt kell szidni elsősorban, hanem a forgatókönyvírót, aki a könyv alapján megírja a szkriptet. Steve Klovest nem dicsérem meg, s bármennyire is tudom, hogy egy 612 oldalas „Harry Potter és a Félvér Herceg” kötetből a lényeget kiszűrni elég nehéz, úgy gondolom, több időt is szánhatott volna rá a mi kis forgatókönyvírónk.

És most bővebben a filmről.

A kezdés nagyon tetszett, kicsit visszatértünk a „Főnix Rendje” végéhez, de úgy érzem, nem eléggé, talán emlékezetfelfrissítés gyanánt egy gyors végigpörgetéssel röviden közölhették volna, mi történt (Voldemort visszatért, káosz van stb.). A néző csak annyit érzékel, hogy fekete füstfelhők ide-oda röpködnek, és leszakítanak egy olyan hidat, amelyen még két másodperccel ezelőtt több száz ember sétált, a következő pillanatban pedig senki sincs az építményen. Ilyen gyorsan el tudtak volna menekülni?
Rettenetesen sajnálom, hogy kimaradt „A másik miniszter” rész, legalább közölhették volna, hogy Caramel helyett Scrimgeour a miniszter, és a helyzet egyre rosszabb. Ezután eljutunk Harryhez, aki valamilyen nem is tudom, hol ül (talán kávézó, büfé vagy ilyesmi), és randira hív egy mondjuk ki, cseppet sem szép lányt. Menjünk csak tovább, hol van a Privet Drive? És hol van az a kedves, bölcs és mókás Dumbledore, aki végül Dursleyékhez bekopogtat az éjszaka kellős közepén? Egy szó sincs Sirius örökségéről, vagy arról, hogy Sipor mostantól Harry tulajdona.
Nem, ehelyett egy metróállomás kellős közepén felbukkan Dumbledore, és onnan elhoppanálnak Harryvel. Nem félnek, hogy meglátják őket? Meg valljuk be, egy fura talárban lévő, hosszú szakállát középen összegumizó öregember, aszott fekete kézzel (ami valljuk be, nem is volt annyira szörnyű), egyáltalán nem feltűnő? Sajnálom, hogy Richard Harris, aki az első kettő Harry Potter filmben játszotta Dumbledoret, elhunyt, ő volt valóban az a Dumbledore, akit mi a könyvekben megismertünk. Michael Gambon pedig teljesen más igazgatót varázsol elénk, egy ideges, pattogó, indulatos kis vénembert, aki furcsamód, sohasem viseli a félhold alakú szemüvegét, és mindig ugyanabban a ruhában van. Kérdem én, hol az a Dumbledore, akit a könyvekben megismertünk, és akinek a halálán a végén sírtunk? Richard Harrissal együtt el lett temetve – úgy gondolom.
Térjünk csak vissza a filmre. Lumpsluck professzor háza… hát, amint meghallottam, hogy „Lumpsluck”-nak nevezik, eldobtam az agyam. Nem vagyok jó angolos, de állítom, hogy nem úgy kell kimondani a nevét, ahogy le van írva. Érdekes a professzor, kissé furcsa, de végülis meg vagyok elégedve vele.
Megérkezünk az Odúba, semmi extra, jó volt az a rész.
Azt hiszem, ezután volt a Fonó soros jelenet. A Narcissát játszó Helen McCrory jól játszott, bár nem igazán ismerhettük meg, mert Bellatrix átvette tőle a szövegét. Sajnáltam, hogy kimaradt az a rész, amikor Bella kérdéseket tesz fel Pitonnak, ő pedig megválaszolja azokat. Gondolom érdekelte volna a nézőket.
Ugorjunk. A Weasley ikrek boltja igazán ötletes volt, tényleg jól meg lett csinálva, az azutáni rész viszont egyáltalán nem tetszett. Malfoy az anyjával megy a Borgin & Burkesbe, (ami a filmben Burke volt)? Azt hittem Malfoy azért  ennél egy kicsit önállóbb! Anyuci kísérgeti mindenhova, ráadásul még néhány halálfaló is csatlakozik hozzájuk? Harryék felmásznak a tetőre, hát igazán elmés ötlet, mert, hogy onnan semmit sem hallhatnak, az biztos. Láttunk egy fekete valamit, de ki a túró gondolta volna, hogy az egy szekrény?
Feltűnően sokszor használták ebben a filmben Malfoy teljes nevét, azaz sokszor hívták őt Draco Malfoynak. Engem csak az idegesített, hogy „Drákó”-nak mondták a nevét. Lehet, hogy így helyes, de én az előző filmekben jobban szerettem a „Drako” kiejtést. Tehát hosszú ó nélkül.
Aztán, lássuk csak. Roxfort Expressz. A három jó barát egy kupéban, ez érdekes, mivel állítólag Ron és Hermione prefektus, nekik járőrözniük kellene, vagy legalábbis a nekik fenntartott kupéban kellene tartózódniuk, de úgy látszik, nincs hozzá túl nagy kedvük. A mi kis „Drákónk” meg elég furcsa vagonban foglal helyet, ami tele van ülésekkel, az egész nyitott. Hm… érdekes, a könyv kupét említ. Örülök, hogy legalább azt benne hagyták, hogy kővé dermeszti Harryt, azt viszont nem értettem, miért Luna találta meg a fiút. Olyan nagy baj lett volna, ha Tonks találja meg hősünket?
Nagyterem… bejelentés… hát nem túl nagy a felháborodás és a csodálkozás, amikor bejelenti az igazgató, hogy Piton SVK-t tanít majd, de elnézzük. Lássuk csak, másnap McGalagony közli Harryvel, hogy járhat bájitaltanra, és megemlíti ott az RBF-et. Na, már most, aki nem olvasta a könyveket, és eddig csak a filmeket látta, nem hiszem, hogy tudja, miről is van szó. Oké, hogy a Főnix Rendjében volt róla szó, de ki emlékszik rá?
 A bájitaltan teremmel csupán annyi a gondom, hogy még az első HP-filmben nem is így nézett ki, ott padok voltak, a mostani filmekben, amelyeket David Yates rendezett, már a mondhatni új terem van. Nagyon tetszett az első bájitaltanos jelenet, főleg az, ahogy a diákok főztek és küzdöttek, hogy végül megszerezhessék a Felix Felicist. Hiányzott viszont legalább egy Piton által tartott SVK óra, vagy egy másik óra. Csak egy bájitaltant láttunk, és mintha több órájuk nem is lenne, nem járnának iskolába, nem tanulnának.
 Mindegy, most kicsit pörgessünk. Kviddics válogatásra kerül sor, és a nézőnek fogalma sincs arról, miért Harry parancsolgat, mert ugyebár kimaradt az a rész, hogy megkapja a csapatkapitányi jelvényt. A válogatás jó volt, Ron győz, éljen. A csapat öltözékéről inkább nem szólok, valami borzalmasak azok a jelmezek, sőt nevetségesek.
Lavender a fiú minden lépését szemmel kíséri, tapsikol, mosolyog, integet a fiúnak. Azonban itt egy újabb hiba, lehet, hogy én vagyok ilyen figyelmetlen, de szerintem nem hangzott el a barna hajú, masnis kislánykánk neve. Oké, hogy az olvasók tudják, ki az, aki Ronért epekedik, de aki eddig csak a filmeket látta, nincs tisztában vele, hogy Lavender Brownról van szó.
Egymásra talál a két fiatal, és közben Hermione elég látványosan szenved, Harry pedig lovag módjára megvigasztalja. Na, ez hiányzott a könyvből, és nagyon örülök, hogy legalább a filmbe belekerült.
A humor természetesen sohasem hiányozhat a Harry Potterből, és ha azt mondom Hermione-Cormac, akkor tudjátok, mire gondolok.
Távolodjunk el egy cseppet a humorosabb részektől, és fordítsuk figyelmünket Dumbledore külön óráira. Erősen töröm a fejem, és próbálok visszaemlékezni, vajon elhangzott-e az, hogy pontosan, miért is kell Voldemort múltját megismerni. A hatodik könyv nem bővelkedik izgalmakban, az már biztos, szerepe úgy vélem az, hogy bevezeti, előkészíti a hetedik könyv fő cselekményét. Szerintem Steve Kloves jobban is megerőltethette volna magát, és kicsit több mindent beletehetett volna ezekből a külön órákból. A 11 éves Tom Denem nem elég félelmetes, a 16 éves pedig már túlontúl az, de amúgy csodálatosan játszotta Frank Dillane Voldemortot.
Úgy emlékszem, a könyvben több emlék volt, legalább hat, ha nem több, és elég szomorú, hogy ebből csak kettőt láttunk. Ha mondjuk, kihagyták volna az Odú felégetését, amit én totálisan feleslegesnek tartottam, akkor talán még egy pár merengős rész beleférhetett volna. Akkor rátérnék erre a plusz Odú jelenetre. Téli szünet van, hazautaznak a gyerekek, Harry és Ron is így tesz, ők az Odúba mennek. Ha már tél van, akkor miért nincs egy darab hó se az Weasleyék udvarán? Ez azért egy kicsit érdekes. Megjelenik Tonks és Lupin, aztán menni készülnek, és ekkor Bella feltűnik, felgyújtja a házat, Harry utánaered, és kapkodhatjuk a fejünket, hogy már megint mi van. Semmit sem látunk, csak azt, hogy rohan, aztán Ginny is utána megy, futnak futnak és aztán megállank a „tó” kellős közepén. Ami a legérdekesebb az az, hogy voltaképpen Harry még kiskorú, és ugyebár a Roxforton kívül nem megengedett a varázslás, most pedig szórhatják büntetés vagy kicsapás nélkül az átkokat és bűbájokat? Ez most akkor, hogy van? Voltaképpen mi értelme volt felgyújtani az Odút? Hová költöznek Weasleyék, és egyáltalán miért nem oltották el egy „Aguamenti” bűbájjal? Csak álltak, és bámultak. Hát igen, talán ők is elcsodálkoztak, hogy ez nem is volt benne a könyvben.
Nézzük a Valentin-napot. Kihagytam Lumpsluck karácsonyi partiját, de hát azzal semmi bajom sem volt, nagyon tetszett. Na, akkor február. Ron tudtán kívül szerelmi bájital hatására teljesen belehabarodik Romilda Vane-be, és valljuk be bátran, elmosolyodtunk a bágyadt fiú láttán, akit végül Lumpsluck józanít ki. Aztán iszik a mérgezett mézborból (azt hiszem), és Harry valami furcsa véletlen folytán még emlékszik arra, mit magyarázott neki elsőben Piton a bezoárról. (A könyvben ugyebár a Félvér Herceg juttatta eszébe).
Jöjjön most Malfoy és az ő küldetése. Tom Feltont hatalmas nagy tapsviharral dicsérjük meg, fantasztikusan játszotta  „Drákót”. Örültem neki, hogy láthattuk a próbálkozásait a szekrénnyel, csak a kis sárga madárkát sajnáltam. Több érzelmet láthattunk Malfoy részéről, és ez cseppet sem volt baj. A Sectumsemprás résznél mondjuk egy kicsit több vérre számítottam, és arra, hogy legalább Piton lehordja a sárga földig Harryt, amikor rátalált, de semmi sem történt. Kérdem én, mi történt azzal a Perselus Pitonnal, akit eddig megismertünk? Mintha megváltozott volna, már nem is szekálja Pottert.
Úgy dönt végül Harry, megszabadul a könyvtől, ebben persze Ginny is segít (mintha Harry egyedül nem tudná elintézni), aztán megtörténik a csók a Szükség Szobájában, amit én nem is neveznék csóknak. Hát, ez is egy megoldás (Szükség Szobája), de nekem az eredeti jobban tetszett (Kviddics meccsen).
Ugorjunk a végére, Harry sikeresen megszerzi Lumpsluck emlékét, ezzel semmi bajom sem volt, csupán annyi, hogy Harry a Felix Felicis hatására nagyon laza lett, és felettébb vidám. Az emléket megnézik Dumbledoreral, aztán fél perc alatt átbeszélik a dolgokat. Azért ez a könyvben kicsit részletesebben volt leírva, meg azért szerencsétlen filmbéli Harry Potterünknek a könyvbélivel ellentétben fogalma sincs arról, mik lehetnek a maradék horcruxok. Igazából azt várná az ember, hogy na, ebben a részben végre világossá válik számunkra néhány kérdéses dolog, de csalódnunk kell. Még egy ugrás. Dumbledore magával viszi Harryt a barlanghoz, ami tök szép meg minden, de kicsit furcsa, most mondhatnám azt megint, nem így képzeltem el. Elvártam volna, hogy legalább az igazgató szól Harrynek, ne nyúljon a vízhez. A tó közepén lévő sziget, hát érdekes volt, szerintem nem kövekből állt, az biztos. Dumbledore kiitta a kőtál tartalmát, és közben alig szenvedett, ellentétben a könyvbélivel. Egyetlen egyszer ijedtem meg, amikor az egyik hulla kinyúlt Harryért. Jól van, még az is belefért, hogy lehúzta őt a vízi hulla, na, legyen már valami izgi is benne. Ezután Dumbledore „feltámad”, nagy tüzet varázsol (komolyan mondom, nekem ilyenkor úgy tűnik, mint a Gyűrűk Urából Gandalf), aztán sutty, máris a toronyban vannak.
Ezzel a helyszínnel sem voltam túlzottan megelégedve, én nem így képzeltem el. Draco megjelenik a toronyban, Harry pedig alulról figyeli az eseményeket. Rövid csevegés után, egy kis érzelmes rész jön, és az ember azon kapja magát, hogy sajnálja Malfoyt. Jönnek a halálfalók, két mondatot beszélgetnek a fegyvertelen Dumbledore-ral, majd befut Piton és véget vet a varázsló szenvedéseinek. Ezután jött egy olyan rész, amin csak pislogtam. Most ezért kellett Dracónak bejuttatnia a halálfalókat, hogy pár perccel később csak úgy kisétáljanak? Hol vannak az aurorok? Oké, hogy egyet vagy kettőt, harcképtelenné tettek egy néma átokkal, de nem hiszem el, hogy ennyire nem védik az iskolát. Minek kellett Dracónak kíséret már megint? Hogy Bella tönkretegye a Nagytermet? (Eleve benne se volt ebben a részben) Harry üldözi őket, semmi harc a háttérben, aztán Pitonnak akar támadni, elárulja, hogy ő a Félvér Herceg, majd eltűnnek.
 A végén pedig jön a szomorú rész. Ez viszont tetszett, főleg az, amikor mindenki felemeli pálcáját, de nem csalt könnyeket a szemembe az a tudat, hogy Dumbledore meghalt. Nem sajnáltam a Michael Gambon-féle igazgatót, egyáltalán nem. Harry viszont több érzelmet mutatott a filmben, mint a könyvben, és ennek is örültem.
Sajnáltam, hogy kimaradt a temetés, szerintem szép jelenet lehetett volna, vagy azt is bátran beletehették volna, amikor Harry kijelenti Scrimgeournek, hogy ő bizony ízig-vérig Dumbledore embere. Ehelyett a három jó barát beszélgetésével ér véget a hatodik alkotás. Mondjuk Dumbledore nem mondta egy szóval sem, hogy a külön órán hallottakat, látottakat megoszthatja a barátaival… Ezzel vége is.

Összefoglalva, sok fontos rész kimaradt, de sok felesleges rész sajnos bele is került a filmbe. Annyi biztos, nem ez volt a kedvencem. Megállapíthatom, hogy David Yates, vagy inkább Steve Kloves gyakran rövidíti meg néhány akcióval illetve izgalmas résszel a filmeket. A Főnix Rendjében is enyhén csalódtam, amikor csak néhány minisztériumi jelenet került bele a fináléba, most is így volt ez a Félvér Hercegben is. Az egyik ismerősöm, aki nem olvasta a könyveket, azt hitte, hogy még csak ekkor kezdődik el az izgalom, de csalódnia kellett, hiszen ennyi volt az egész akció. Sajnálom, hogy háttérbe szorult Luna, Neville és a tanári kar is. Ha most egy olyan néző szempontjából nézem, aki eddig nem olvasta a könyveket, enyhén vontatottnak, és kissé bonyolultnak tűnik a film.
Annyi biztos, hogy még párszor megnézem, talán megbékélek vele, és megkedvelem a filmet. Még biztos eszembe fog jutni pár dolog, lehet, hogy majd kiegészítem, nekem röviden és tömören ez a véleményem a filmről, és minden este imádkozni fogok, hogy Yates ne szúrja el az utolsót, Kloves pedig írja meg normálisan a forgatókönyvet.

Ha értékelném, 10-ből egy 6-ost adnék a Harry Potter és a Félvér Hercegre. Azt hiszem, a Főnix Rendje jobban tetszett.