Safe and Sound ♡ Harry Potter

Empire interjúk: James, Oliver és Matt

Interjú Jamesszel:

Szóval, tekintsünk csak vissza: Milyen volt ez az egész?
James: Egyszerűen csodálatos! Ott vagy egy teremben Julie Waltersszel, Mark Williamsszel, Maggie Smith-szel és Alan Rickmannel: nem feltétlenül a legrosszabb hely, ahol lehetsz! Főleg, hogy utolsó film jeleneteit forgattuk... Sir Michael Gambonnal voltam ott, és épp arra készültem, hogy kezdek valamit a Manchester Orchestrával, és én leszek a „Péter és a farkas” mesélője. Ilyet még eddig sohasem csináltam, ezért egy kicsit ideges voltam. Megkérdezte, mit csinálok éppen, én pedig elmagyaráztam neki, ő pedig, annak ellenére, hogy forgatta volna épp a nagy jelenetét, odafordult hozzám: „Ó, néhány éve olvastam”. Időt szánt rám, hogy együtt átbeszéljen velem mindent. Oltári volt.

Volt olyan sztár, akiért odavoltál/lelkesedtél, és csodáltad őt?
James: Voltaképpen ehhez hozzá lehet szokni. Feltételezem, hogy ha éveken át látod őket, és együtt játszol velük, lassan megismered őket, és aztán minden megy a maga útján.

Történt már veled olyan, hogy amikor megjelentek a könyvek, és épp a filmeket csináltátok, gyorsan elolvastad, hogy megtudd, mi történik a karaktereddel?
James: A negyed könyv pont akkor jött ki, amikor az első meghallgatásra mentem. Eddig ez könyvmegjelenés volt a legnagyobb. Nem mondhatom, hogy lelkes rajongói voltunk a regényeknek, de tetszettek, jó volt olvasni őket, ezáltal mi is megtudtunk mindent. Emlékszem, hogy épp Japánban tartózkodtam, amikor megjelent az utolsó könyv. Egy gyorsvonaton kezdtem el olvasni, és ott néztem meg, mi is történik velem. Csak egyetlen bekezdésig jutottam el, mert aztán jött a japán kalauz, aki ellenőrizni akarta a jegyemet.

Eddig mindig ti dobtátok fel a hangulatot, de az utolsó részben komolyabbra fordulnak a dolgok.
James: Ez meglehetősen azért volt könnyű, mert olyan régóta játszottuk ezeket a figurákat, hogy többnek láttuk már őket, mint egysíkú szereplőknek (?). Ebből adódóan jó móka volt a vicces és a komolyabb oldalukat eljátszani, mert hát vállalkozók lettek meg minden. Tetszett, hogy meg kellett próbálnunk ezeket közvetíteni.

Testvérekként, ha ilyen jelenetekben játszotok, a köztetek lévő kapcsolatnak nagyon valósnak kell lennie.  
James: Igen, én is így vélem. Furcsa.

Megpróbáltok majd egymástól elszakadva dolgozni a „Potter” után?
James: Az év elején Amerikában voltunk, különböző találkozókra jártunk stb. Egy csomó ember azt akarta, hogy egyénibb dolgokat csináljuk, de egy egész jó forgatókönyvet találtunk az ikreknek. Ez az, amit mindig is játszani fogunk. Ha idősebbek leszünk, talán kicsit megváltozunk, de mindig is meg tudjuk valósítani a saját kis dolgainkat, és ez nagyon izgalmas.

Világosan látszik, hogy a szereplői gárda jól összebarátkozott egymással.
James: Ez így igaz. Sokan azt gondolják, hogy mi ezt csak úgy mondjuk, és inkább be kellene bizonyítanunk, milyen jó barátok vagyunk, de hát ez tényleg így van. Voltak idők, amikor együtt mentünk el enni, amikor Sohóban vagy máshol forgattunk. Ezek ilyen baráti összejövetelek. Mások csak néznek minket és azt kérdezik: „Ez most igazi?”

Hihetetlenül büszkének kell lenned, hogy részese lehettél ezeknek a filmeknek.
James: Ó, persze, abszolút. Igazából észre sem veszed, milyen nagy dologról van szó, mert annyira benne vagy. Mindenre nagyon büszkék vagyunk. Mondjuk azt azért nem állítanám, hogy bárki is közülünk, ha egy kocsmában vagyunk, és halljuk, hogy valaki a Harry Potterről beszél, felkiált, hogy „Hé, abban én is játszottam!”. De sok barátunk ezt csinálja! Nagyon büszkék vagyunk arra, amit tettünk. Tegnap nem tudtunk ott lenni a forgatáson, mert a Great Ormond Streeten [Mj. egy gyermekkórházban] voltunk. Ott olyasmivel találkoztam, amivel eddig sohasem. Olyan bátrak voltak [Mj: a betegek], amilyen én sohasem leszek. Volt ott egy fiúcska, aki már 7 hónapja a kórház rabja, ő mondta nekem: „Megnéztem egymás után az összes ’Harry Potter’ filmet.’ Tudod, abban a pillanatban döbbentél rá, hogy valami jót tettél, nehéz időkön segítetted át ezeket az embereket. Ezek olyan dolgok, amiket nagyobbra értékelünk, mint az összes, filmeknek köszönhetően kapott díjakat. Így tudnám ezt leginkább körülírni.

Interjú Oliverrel:

Mit csináltál az utolsó forgatási napodon?
Oliver: Azt hiszem az utolsó akkor volt, amikor utóforgatásokat csináltunk, és épp egy csatajelenetet vettünk fel. Egy plusz felvétel volt, James (Phelps, Fred Weasley) és én a kastély tornyánál álltunk, mögöttünk green screen volt meg minden, az egész csak talán egy perces improvizálásból állt. Egész jó volt, de azért kemény is. Furcsa érzés fogott el, amikor a végén azt ordították „Wrap!” [Mj: filmeknél annyit tesz, mint „pakoljunk össze!”].

Amikor megjelentek a könyvek, úgy olvastad őket, hogy közben árgus szemekkel figyelted, mi történik a karaktereddel?
Oliver: Természetesen. Önző módon mindig gyorsan végigmentem rajtuk, hogy ’hol vagyok? Hol vagyok? Hol vagyok?’. Az ikrek jól szerepeltek/jó benyomást tettek, gondoljunk csak arra, hol is kezdték. A család meglehetősen szegény volt, most pedig egy teljesen más szinten vannak. Amikor elveszítesz mindent, azt gondolom, csak akkor mutatkoznak meg igazán a családi kötelékek. Nézd csak meg ezzel szemben Malfoyékat, akik gazdagok, de nincs a családjukban igazi összetartás, és ilyenkor lép életbe a mottó ’mindenki magáért’.

A karaktereitek nem voltak éppenséggel jó tanulók, de a könyvekben szép kis vagyont halmoztak fel.
Oliver: Igen, tudom, a filmekből nem derül ki annyira, de a könyvekben George és Fred sok vizsgán megbukik. Nem túl jók a suliban, de az iskola falain kívül jól végzik a dolgukat. Ismerek olyan embereket, akik nem a legjobb eredménnyel fejezték be az iskolát, de nem sokkal később olyanba fogtak bele, ami örömet szerzett nekik. Ez akár saját magadra is igaz lehet. Ott érsz el jó sikereket, ahol csak akarsz.

A légkört a karaktereitek oldották fel, de ebben a filmben van néhány lényegesen nehezebb rész.
Oliver: Hát igen, az utolsó felvételeknél például egyáltalán nincs nevetés Fred és George részéről. Ezeknél az utóforgatásos jeleneteknél fordul majd elő először, hogy ijedtnek látod őket. Nagyszerű ugyanazt a karaktert eljátszani, és egy teljesen más oldalát megmutatni, egy olyan oldalt, amit még a nézők eddig egyáltalán nem láttak vagy nem is számítanak rá.

Rowling megírta a végső csatát, de nem tudjuk pontosan, hogy fog kinézni [a filmben]. Nagyon úgy tűnik, hogy lesznek meglepetések.
Oliver: Különösen akkor, ha rosszul sülnek el a dolgok! Amikor látod filmben, hogy a jók vereséget szenvednek, az igen érdekes lesz. Van benne jó pár nagyszerű rész, például látjuk majd Matt Lewist is a csatában. Egészen furcsa lesz, főként azért, mert ennek a karakternek egy teljesen más oldalát ismerhetjük meg. Azt hiszem, a szereplők nagyrésze egészen más megvilágításba fog kerülni, ami tök szuper.

Interjú Matt-tel:

Neville eleinte eléggé félénk és ideges volt, de a végére nagyon más lett. Te is így véled?
Matt: Abszolút. Egy kicsit method acting volt [Mj: magyarul módszer-színjátszás]. Ha megnézed az első filmeket, ahol totál meg voltam rémülve Alan Rickmantől, láthatod, hogy az is én vagyok! De az utolsó, Halál ereklyéi filmnél, már el tudtam beszélgetni Alannel. Úgymond a szereplővel együtt fejlődtem én is.

Milyen volt David Yates a negyedik Potter filmjénél?
Matt: David megérkezett, és olyan vidáman csinálta, amilyen vidáman csak tudta. Ezáltal jó hangulatba hozott minket, és lendületet adott, hogy álljunk munkának. A Halál ereklyéinél már mindenki komolyabban vette a munkáját, sokkal keményebben kellett dolgoznunk.

De ilyenkor már ismernetek kell a karaktereiteket, hogy bele tudjatok kezdeni.
Matt: Igen, persze. Sokat beszéltünk azelőtt, mielőtt belefogtunk volna. David mondja meg, hogy: „Ezt akarom kihozni belőle, és ezt akarom közvetíteni”. De normális esetben már ismerjük annyira a figurákat, hogy nem nehéz belebújni a bőrükbe, és nem nehéz, az első néhány felvételt természetesen elkészíteni, mint tízet felvenni mondjuk fáradtan.

Az első részben nem igazán láttuk Neville-t. De a másodikban, ha követi [a film] a könyvet, elérkezik a nagy pillanata.
Matt: Szerencsém volt, hogy benne voltam az első részben, mert a könyvben ez a szereplő csak a végén bukkan fel. De persze David mondta, hogy szeretne, ha benne lennék, így emlékeztetve az embereket arra, mi történik az iskolában. Egyszerűen csodás volt szerepelni benne, mert ezzel így mind a nyolc filmben ott voltam, még ha csak egy mondat erejéig is!

Hé, az is számít!
Matt: Pontosan! De a második részben vannak az igazán jó dolgok, a forgatás elég heves volt. Színészként mindig azt szeretnéd érezni, hogy amit csinálsz, az lényeges a történetben. A második részben eljátszani ezt a szereplőt egyszerűen nagyszerű volt. Majdnem mindent megtartottunk, ami a könyvben is benne volt. David [Yates] is hatalmas rajongója a történeteknek. Olyan hű akart lenni hozzájuk, amennyire csak tudott, és ez nem volt éppen egyszerű. De ennél a két filmnél azt mondhatom, hogy olyan közel maradtunk a könyvhöz, mint még ezelőtt soha. Egyszóval a Neville-lel kapcsolatos dolgok nagyrésze benne van néhány kiegészítéssel.

Mivel lett kiegészítve?
Matt: Csak azzal lett, hogy megmutatjuk, mit csinálnak a diákok a háború alatt. A könyv elsősorban Harry Potterre összpontosít. De a film újra visszatér a diákokhoz és tanárokhoz, megmutatja, mi történik. Maga a háború pedig nagyon reális. Életről és halálról szól. Nem akarok túl sokat elárulni, de számomra ez az egész nagyon szórakoztató volt, mivel annyi minden benne volt. Az elején van egy kevéske humor, egy pár lázadó rész. Aztán kitör a háború, van minden, akció, rengeteg dráma, főképp azért, mert emberek halnak meg körülöttünk, és Neville vezeti ezeket az embereket. Mindenféle dolgot csinálhattam. Nagyszerű volt.

Említetted az interjúban, hogy láthatjuk majd Neville-t, amint épp egy halottat cipel.
Matt: Igen, pontosan. Úgy vélem, vezető révén Neville elhatározta, hogy úgy is fog viselkedni, egyszóval mindig frontvonalban van. Azt gondolom, felelősnek érzi magát azokért a diákokért, akik meghaltak, mert tudja, hogy ő az, aki odaküldte őket. Kihívás volt ez számomra, és őszintén remélem, hogy benne hagyják ezt a részt, mert Neville-t a legjobb formájában láthatjuk. Ha Neville tele van energiával és robotpilótára kapcsol, sok a vidámság. De ez hozza őt vissza újra a földre. Reménykedem benne, hogy végül belekerül [ez a jelenet].

SAJÁT FORDÍTÁS!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés