Safe and Sound ♡ Harry Potter

TU MAGAZINE

A csókjelenet forgatásakor egy kicsit idegesnek tűntél. Miért? A világ összes tinije szívesen csókolózna veled!
Dan: Igazán? Hát, Harry volt inkább ideges. Bátortalan és csendes. Ebben a jelenetben szomorúnak kellett lennie, mert tudja, hogy el kell mennie, és itt kell hagynia Ginnyt. Ez valószínűleg az utolsó alkalom, hogy látja őt. Melankolikusnak érzi magát.

Hogyha nem okoz neked problémát megcsókolni a kollégáidat, akkor van valami, ami miatt egyáltalán ideges vagy filmezés közben?
Dan: Megpróbálok ellazulni a szetten, de én mindig gondterhelt vagyok, ugyanakkor izgatott is, mert fontos jeleneteket kell leforgatnom. De hát szerintem ez normális. Kell, hogy egy bizonyos szinten nyugtalan legyél, mert hát izgatott vagy és mindez arra ösztönöz, hogy végül a legjobbat akard nyújtani. Egyszóval nem gondolom, hogy rossz dolog lenne, ha bizonyos jelenetek forgatása előtt ideges vagyok.

Évekkel ezelőtt a rendezőnek mindent el kellett neked magyaráznia, most pedig színészként sokkal érettebb lettél, nagyszerű munkát végzel!
Dan: Köszönöm. Nagyon büszke vagyok az első HP filmekre. Szerencsés vagyok, hogy ilyen kiváló színészekkel dolgoztam együtt. Úgy vélem, nagyon sokat tanultam tőlük. És azt gondolom, ez a legjobb dolog a filmekben, hogy megismerhettem ezeket a nagyszerű embereket.

Emlékszel arra, amikor először voltál benne ebben a projektben? Amikor például találkoztál JK Rowlinggal? Azonnal megszeretett téged.
Dan: Még mindig szeret engem (nevet). Nem emlékszem az első napra, amikor találkoztam vele. Ó de! Emlékszem! Minden színész az első filmből összegyűlt egy jelmezpróbára. Mi gyerekek pedig a lányával játszottunk, mert még olyan kicsi volt. Az ebédlőben ültünk. Ez volt az a nap, amikor találkoztunk vele.

Változott a hozzá fűződő kapcsolatod az évek során? Gyakran elment a szettre?
Dan: Egy kicsit sem változott a kapcsolatunk, de az utolsó filmek készítésekor már nem volt annyira benne. A szettet talán egyszer vagy kétszer látogatta meg, akkor konzultálnak vele, mikor a forgatókönyveket írják. De általában meg volt elégedve a hat filmmel, amit eddig látott. A bizalomnak itt már van egy szintje. Eljött, hogy megnézze az Equust, ahol volt egy meztelen jelenetem, utána meg odajött hozzám a színpad mögé és azt mondta: „Ez az. A film egy részében meztelen leszel.” (nevet) Nagyszerű, csodálatra méltó nő.

Ő kezdett el mindent.
Dan: Igen. Úgy vélem, ha eléred a sikernek ezt a szintjét, akkor nagyon sok önbizalommal kell rendelkezned. Ő volt az, aki elindította ezt a kalandot. Úgy vélem, nagyon örül annak, hogy végül ilyen sikere lett ennek a franchise-nak. Nem szereti azt a szót, hogy „franchise”. De hát, ez itt üzlet is.

És a Potter mánia még mindig tetőzik. Tudjuk, hogy egy japán fan csak azért jött el ide, hogy meglátogasson téged. Mit gondolsz az ilyen szenvedélyes rajongókról, mint ő?
Dan: A japánok az egyik legszenvedélyesebb fanok, akiket valaha láttam. Igazán tudnak sikítani! (nevet) Ha közelebb jönnek hozzám a lányok, nagy levegőt veszek, és bár időbe telik, de megpróbálom őket lenyugtatni. Még mindig ijesztő, hogy ilyen hatással vagyok az emberekre, de igazából nem is én, hanem inkább Harry.

Ebben a Saga-ban megvan minden: szerelem, akció, gyász. Mi volt a legmerészebb dolog, amit ebben a filmben csináltál?
Dan: Az erdőben forgattunk egy jelenetet. Szeretni fogod, ígérem. Rohanunk és ugrálunk. Kifulladtam és fáradt voltam, de végül mindnyájan azok voltunk. Az egyik színész fogadott velem. „Fogadok, hogy elkaplak téged.” Én azt mondtam, „Nem, nem kapsz el.” Megpróbáltam a legjobb formámat hozni, de a végén teljesen kimerültem. Én 20, ő 40 éves, de ennek ellenére sem bírtam már tovább. Nem fogok több kihívást elfogadni. 

Mi az első dolog, amit feltűnik egy lányon, amikor először pillantod meg őt? 
Dan: A szemei, azt hiszem. Nem tudom. Nem figyelek igazán arra, mi tűnik fel először nekem. Mindig az, ami a leginkább jellemző sajátossága (nevet).

EMMA WATSON:

Az életed nagy részét eddig a „Harry Potter”-rel töltötted. Van valamilyen különleges emléked erről a tapasztalatról?
Emma: Ó, te jó ég, nem is tudom, melyiket kellene mondanom. Egyszerűen túl sok van, amit érdemes lenne megemlíteni.

Talán az első alkalom, amikor a filmek kedvéért nagyon messzire kellett utaznod…
Emma: Hát, elég különlegesen kaptam meg a szerepet. Amikor az első film a mozikba került és sikeres lett, az is őrületesen jó volt, ahogy az is, hogy utazhattam. Együtt dolgozni a rendezőkkel, az utazások, repülés New Yorkba, premierek Párizsban, no meg persze a témapark, minden olyan izgalmas.

Azt tudod már, hogy akkor egész életedben színésznő akarsz lenni?
Emma: Nincsenek elképzeléseim arról, mi lesz velem a távoli jövőben. Be kell még fejeznem a tanulmányaimat és a film promotálását. Gyakran megkérdeznek arról, mit szeretnék csinálni a film után, de még egyszerűen nem tudom. Arra koncentrálok, amit ebben a pillanatban csinálok. Majd meglátjuk, mi lesz később.

Számítottál rá, hogy ilyen messzire jutsz majd, amikor belevágtál?
Emma: Nem, semmi esetre sem. Akkor még túl fiatal voltam, hogy arról töprengjek, mi lesz ezzel a Saga-val. 10 évesen inkább arról elmélkedsz, mikor eszed meg a következő cukorkádat és nem arról, mi lesz a karriereddel.

Mit változtatott meg az, hogy az Egyesült Államokban tanulsz? Nem gondoltál arra, hogy a [brit] rajongók ott is üldözni fognak majd?
Emma: Nem. Arra számítottam, hogy erre reagálni fognak. Tudtam, hogy időbe telik majd, amíg felfogják az emberek, hogy én egy normális lány vagyok, aki ugyanazokat a dolgokat csinálja, mint mindenki ebben a korban.

A filmben van egy olyan jelenet, amikor Hermione és Harry táncolnak, ez pedig nincs benne a könyvben. Mesélj egy kicsit erről: hogyan írnád le?
Emma: Ez a jelenet tele van feszültséggel. Jó, mert egyrészt aranyos, de másrészt furcsa is. Hermione mindig megakadályozza, hogy a fiúk egymással vitázzanak, tudja, hogyan reagálnának rá. Ő egy igazán pozitív ember, de amikor Ron eltűnik, összeomlik. Ezért próbálja meg Harry, kimozdítani őt a merevségből és felvidítani.

Hogyan vidítasz fel más embereket?
Emma: Hogy mit mondok nekik? (nevet) Ha nagyon szomorúak - nem tudom - azt hiszem, megpróbálnám őket boldoggá tenni, vagy valami bugyuta dolgot csinálnék, kis cetliket hagynék hátra nekik, meg ilyesmi.

Sok fiúval, mint Dan, Tom és Rupert dolgoztál már együtt. Nagyon vidám csapatnak tűnnek, de ugyanakkor totálisan különbözőek. Milyen olyan fiúkkal dolgozni, akiknek ennyire eltérő a személyiségük?
Emma: A szetten kívül őrületesen viccesek, gondoskodnak arról, hogy mindenki jól érezze magát. Ők a legjobbak.

Jók voltak hozzád?
Emma: Igen. Már hozzászoktam a természetükhöz. Nagyon sok fiúbarátom van, én pedig egyáltalán nem vagyok lányos lány. De azt gondolom, ez rendben van így. Be kell vallanom, hogy amikor kicsik voltunk, gyakran éreztem magam kizárva, de aztán egyre jobban kijöttünk egymással és nagyon élveztük, ha együtt lóghattunk. Ez olyan, mintha védelmező fiútestvéreid lennének, ez pedig engem nagyon boldoggá tesz. A családomban én vagyok a legidősebb, jó dolog, kiscsibének érezni magam.

Hogy érzed magad most, hogy már nem tekintenek téged kicsi lánynak többé?
Emma: Amikor 18 éves lettem, ijesztő volt az a figyelem, amit akkor hirtelen kaptam, de már dűlőre jutottam ezzel kapcsolatban. Néhány dolog megváltozott, de szerencsére jó irányba. Tanulsz, hibázol és abból megint tanulsz. Felnőni nem könnyű.

Köztünk szólva, ha valamit ellophatnál a szettről, mi lenne az?
Emma: Fleur esküvői ruhája. A legszebb, ami valaha is láttam.

Felvennéd valamelyik premierre?
Emma: Nem, nagyon úgy tűnne, mintha házasodni készülnék (nevet). De egy másik alkalomra szívesen felvenném.

Mire költöd el a pénzed, amit a filmek alatt megkerestél?
Emma: (nevetés közben válaszol) Nem tudom, sportautókra? Drága villákra, jachtra…

 SAJÁT FORDÍTÁS!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés