Safe and Sound ♡ Harry Potter

Recognise interjú:

JK Rowling ott volt a meghallgatáson?
Tom: Nem volt ott, de biztos vagyok benne, hogy látta a felvételeinket, mielőtt áldását adta volna ránk. A Harry Potter könyveknek nemzetközi rajongóközössége volt, mielőtt még a filmek egyáltalán kijöttek volna. Elképzelem, hogy minden egyes gyerek, aki olvasta a könyveket, benne akart lenni.

Hány ember ellen küzdöttél meg Draco szerepéért?
Tom: Nem számoltam, de valószínűleg pár ezerrel. Igazából Harry szerepére mentem az első négy alkalommal, aztán Draco előtt következett Ron, egyszóval így összesen 8 meghallgatáson vettem részt.

Felfogtad akkoriban, mit is jelent ez a szerep és hogyan változtatja meg attól fogva az életedet?
Tom: Nem fogtam fel, milyen óriási siker lesz. Egyszerűen csak élveztem a színészkedést, még akkor is boldog lettem volna, ha csak egy helyi színdarabban kaptam volna munkát. A pénz nekem, 11 évesként, egyáltalán nem számított, szerettem az iskolát, meg sem próbáltam kimaradni.

Attól a pillanattól fogva drasztikusan megváltozott az életed?
Tom: Igen, meg. Boldog voltam, hogy nem kellett megszakítanom a tanulmányaimat, mert egy páran a többiek közül ezt tették. Az, hogy iskolába jártam, lehetővé tette számomra, hogy egy normális szociális életet éljek.

Az egyik interjúban JK Rowling azt mondta, hogy sok gyerek szívesebben öltözik be Dracónak, mint Harrynek és hogy az emberek szeretik Dracót. Nem gondolod, hogy aggasztó valamilyen szinten, hogy a gyerekek a gonoszokért vannak oda?
Tom: Azt gondolom, az emberek szeretnek utálni. A pantomimre emlékeztet, amikor látod őket, kifütyülöd a gonoszokat, de a hőst sohasem ünnepeled.

Mókásabb gonosztevőt eljátszani, mint egy Harryhez hasonló makulátlan karaktert?
Tom: Kétségtelenül. Szerencsésnek érzem magam, mert a cast tagok közül néhányan nagyon hasonlítanak a karakterükre, ezért nekem egyszerűbb, hogy valami egészen mássá alakulhatok át. Átléphetem így a határokat.

Nem éled bele magad néha már túlontúl a szerepedbe, és követsz el csínytevéseket szetten?
Tom: Az idő pénz a szetten, ezért semmit sem akarsz tönkretenni. Egyszer ott hagytam a mobilomat az egyik széken, mire el kezdett csörögni, én pedig csodálkozva körülnéztem, kié szólalt meg… Ó, az enyém. Volt egy „Piros kártya” nevű konzervdobozunk, ami 10 font bírságot jelentett minden egyes alkalommal, amikor megszólalt a mobilunk tönkretéve egy felvételt.

A Harry Potter csapatából kihez állsz a legközelebb és kivel lógsz együtt a szetten?
Tom: Mindenki jó kapcsolatban van egymással, professzionálisak és mindig is barátságosak voltunk. Daniel [Radcliffe] jó barátom, csodálom a színjátszásáért. Mindketten imádjuk a krikettet és az angol vidéki vadászatokat (?). Egy párszor már voltunk a „Lord’s”-nál, de most, hogy a forgatás véget ért, újra találkozni akarok velük. Mindannyian olyan közel állunk egymáshoz, sohasem fogunk elválni.

Nyolc óriási Harry Potter filmben olyan neves rendezőkkel dolgoztál együtt, mint Alfonso Cuaron és David Yates, de ha a Harry Potteren kívül lehetőséged lenne, melyik rendezővel dolgoznál együtt szívesen a jövőben?
Tom: Edward Zwickkel, aki a „Szenvedélyek viharában”-t rendezte, Bratt Pitt egyik korábbi filmjét. A mexikói Alejandro Gonzalezzel, aki a „Bábel”-t és a „21 Gramm”-ot csinálta. Ők másak, mint David Yates, aki az utolsó négy Harry Pottert rendezte. De szívesen dolgoznék vele valami nem varázslós filmen is.

Találkoztál már valamikor JK Rowlinggal, és adott neked tanácsokat arra vonatkozólag, hogyan játszd el Dracót?
Tom: Néhányszor találkoztunk, a „Félvér Herceg” után pedig írt nekem egy kedves levelet. Azt mondta, igazán gonosz és fenyegető voltam, és ez számomra hatalmas dicséret volt. A bátyám nyitotta ki [a levelet], azt mondta, valamilyen Jo nevű nőtől jött, én pedig megláttam a borítékot a bagollyal együtt. Kézzel volt írva, most bekeretezve függ a falamon. Mindig nagyszerű dicséretet kapni az egyik rendezőtől, de JK-től fantasztikus. Ravasz, ugyanis nem tudtam, hogy arra gondolt-e, jó voltam a szerepben. Csodás megkönnyebbülés ilyen bókot kapni.

Szóval, mi jön legközelebb? Tervbe van véve valamilyen izgalmas projekt vagy úgy gondolod, szükséged van a „Harry Potter” után egy 10 évnyi szünetre?
Tom: Ami a színészkedést illeti: Nemrég befejeztem az alkonyatos Ashley Greene-nel a „The Apparation” forgatásait, a jövő héten pedig Los Angelesbe utazok utóforgatás céljából. Vancouverben a „Rise of the Apes” filmet is leforgattam, ami a „Planet of the Apes” előfutára. Egy angol fickót, Dodge-ot játszottam, aki nem éppen a legkedvesebb ember. Jól szórakoztam a négyhetes vancouver-i forgatáson James Francóval és Andy Serkis-szel. New Orleansba készülök menni, hogy egy független filmet, a „From the Rough”-ot leforgassam, ami az amerikai golfról és négy fiatal golfjátékos kalandjáról szól.

A "Harry Potter" a tengeren túlon is egy óriási nagy siker, milyennek találod Amerikát? Voltál már a floridai Harry Potter vidámparkban?
Tom: Igen, ott voltam a megnyitón. Az amerikaiak nem csinálnak félmunkát. Úgy építették fel a parkot, ahogy a könyvben van, nem árulnak szuveníreket (merchandise) és a legjobb, hogy a márkák nincsenek ott engedélyezve, egyszóval nem lehet venni semmi olyan dolgot, ami a muglivilágban megtalálható, pl. Coke vagy McDonalds terméket. Csak olyanok vannak ott, mint pásztor pite, vajsör és furcsa kotyvalékok.

Van ott valamilyen ijesztő hullámvasút?
Tom: Nem igazán, ezek inkább szórakoztatóak. Az evés és ivás volt számomra a fénypont az óriási édességboltokkal egyetemben.
 

The Sunday Times interjú:

A gyerekekről, akikkel az utcán találkozik:
"Hagyd békén Harryt!” Ahányszor meglátogatják a filmszettet a fiatal Harry Potter rajongók, Felton azt mondja: „Mindig Daniellel, Ruperttel és Emmával akarnak találkozni, meg akarják ölelni őket, és autogramot szeretnének kérni tőlük. Én mindig is olyan kedves akarok lenni a rajongókhoz, amennyire csak lehet, mert úgy gondolom, ezt kell tennem. Megpróbálok leguggolni hozzájuk, hogy egy magasságban legyünk, kezet rázok és pacsizok velük, de egyszerűen félnek. Azt mondják: ’Nem akarom, hogy közelebb jöjjön hozzám, nem bízok meg benne.’ Időre volt szükségem, mire megtanultam ezt kezelni, de most már minden rendben van.”

A síró gyerek dicséretet jelent számára:
"Talán azért van ez, mert a szetten túlzásba vittem a gyerekekkel való barátkozásomat. Talán túl keményen próbálkoztam.”

Daniel Radcliffe-ről:
"Egy ilyen franchise-t, mint ezt, 10 éven át előzetes tapasztalat nélkül végigcsinálni, kiemelkedő.”

Amiért nem csinál nagy ügyet abból, hogy mindig a szerepével hozzák összefüggésbe:
"Még nem próbálom meg lerázni magamról ezt a Draco köpenyt. Ez olyasmi, amire nagyon büszke vagyok. Örülök, hogy Malfoy karaktere ilyen rendkívüli módon különbözik az enyémtől - egyfajta poláris ellentét, nem csak a viselkedését, hanem a megjelenését tekintve, ezzel a hófehér bőrrel és tejfölszőke hajjal.”

A hajáról:
"Micsoda megkönnyebbülés! Örülök, hogy nem kell már kiszednem az alufóliát és fehérítenem a hajam. Mindig, ahányszor meglátok egy szőke nőt, arra gondolok: ’Sajnállak te lány, tudom, mennyi munka van vele.”

Az apukájáról, aki rávette, hogy vállaljon részmunkaidős állást:
"Azt akarta, hogy megértsem egy fontnak az értékét.”, mondja. Éppen ezért Felton fiatalon a Bury Hills Fisheries-nél dolgozott Surreyben, nem messze a házuktól: „Reggel leparkolni az autókkal, ellenőrizni, hogy mindenkinek van jegye a tóban való horgászáshoz, kiüríteni a szemetest, és egyéb dolgokat csinálni. 20 fontot kerestem egy nap és hálás vagyok ezért az időért. Mindenkinek meg kellene tudnia, milyen keményen meg kell dolgozni a pénzért.” Az emberek sohasem kérdezték meg, miért éppen Draco Malfoy parkol az autójukkal? „Nem sokan Harry Potter fanok a Surrey horgászegyesületnél.”

Az anyukájáról és a barátairól:
"Az anyukámnak szabadságot kellett kivennie, hogy elvigyen engem a meghallgatásokra, amiért nagyon hálás vagyok.” Jó pár fiatalkori élményt elszalasztott, kimaradt egy iskolai sí táborból, mert nem kockáztathatta meg, hogy eltörje a lábát és így késleltesse a forgatást. „Visszatekintve már nem tűnik annyira fontosnak, de akkoriban belül egy szerencsétlen 16 éves voltam, aki nem mehetett el a barátaival síelni.”

A zenéjéről és a Six String Productionnal való munkájáról:
"Közvetítők próbálunk lenni, hogy támogassuk fiatal brit tehetségeket. Felvettem egy pár dalt, csak hobbiból, de nem próbálkozok popkarrierrel.” A zene, amit ír, olyan „mint egy brit Jack Johnson. Egyszerű dalok: Úgy hívjuk őket, mint felnőtteknek szóló gyerekdalok. Nem kell komolyan venni.”

SAJÁT FORDÍTÁS!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés