Safe and Sound ♡ Harry Potter

Premiere Magazin interjúk

Bonnie interjú:

Premiere: Kezdjük csak a top témával, vagyis a Harryvel való híres csókkal. A rajongók már régóta vártak erre, hogyan készültél fel rá?
Bonnie Wright: Furcsa volt. Amióta Danielt ismerem, a kapcsolatunk szigorúan plátói volt. Mindenkinek megvan a maga élete, igazából jó barátok vagyunk. Az, hogy meg kellett őt csókolnom, majdnem nehezebb volt, mintha egy teljesen idegennel csináltam volna.

Premiere: A sorozat veteránjai közé tartozol. A rendezők közül, akik a „Harry Potter”-en dolgoztak, melyikhez érzed magad közelebb?
Bonnie Wright: Nehéz megmondani. Mindegyikük különböző volt. Chris Columbus volt az, aki a leghűbben követte a könyveket és a történetet, míg Alfonso Cuarón már egy sötétebb nézőpontot mutatott be. David Yates-szel olyan sokat dolgoztunk, hogy már egy hullámhosszra kerültünk és szinte már előre meg tudjuk mondani, mit vár el tőlünk. Innentől kezdve vált könnyebbé az együttműködés.

Premiere: Mindenki tudja, hogy a Harry Potter klán ebben az epilógusban nagy veszteségeket szenved el. Milyen átélni azoknak a karaktereknek a halálát, akiket 10 éven át ismertetek?
Bonnie Wright: Egy dolog biztos: A légkör drámaian megváltozott, amikor elkezdtünk a haláljelenetekről beszélgetni. Egy igazán erős érzelmi feszültség alakult ki, de a karakterekkel ellentétben nem volt időnk, hogy együtt érezzünk a barátainkkal. Éppúgy forgattuk le ezt a jelenetet, ahogy azt J. K. Rowling megírta: a harc hevében.

Tom interjú:


Premiere: Mennyi ideig tartott a „Halál ereklyéi” mind a két részének forgatása?
Tom Felton: Valamivel tovább, mint egy év, 14 hónap, hogy pontos legyek. Mondhatjuk, hogy a csapatnak meg van rá az oka…
 
Premiere: 14 hónap! Hosszabb, mint egy terhesség…
Tom Felton: Pontosan! Szürreális, hogy egy projekten ennyit dolgozzon az ember. A forgatás vége felé már több szóda volt, mint előtte bármikor is.

Premiere: 10 évnyi Harry Potter után különösen szívszorító lehetett azt mondani, „Viszontlátásra!”.
Tom Felton: Amikor a forgatás befejezése után visszatértünk Leavesdenbe egy utolsó partira, tetőfokára hágtak az érzések. Ez volt az utolsó alkalom, hogy a teljes csapat összegyűlt a Nagyteremben. Hirtelen üresnek éreztük magunkat… furcsa érzés volt.

Premiere: Pár éven belül talán majd a Harry Potter vidámparkban sétálgathatsz, ami nemrég nyílt meg Floridában.
Tom Felton: (nevet) Én is pont ezt mondtam! Ha már nagyon lehangolt leszek, egyszerűen elmegyek oda.

Premiere: A sorozat alatt el kellett játszanod egy emberek által gyűlölt szereplőt. Nem lehetett ez mindig ilyen egyszerű.
Tom Felton: Az elmúlt évtizedben egy bizonyos mennyiségű negatív hullámot halmoztam fel. Ami persze elég vicces volt. A Harry Potter szettjére mindig ellátogattak gyerekcsoportok, és abban a pillanatban, amikor találkoztak velem, mindannyian a szüleik lába mögé bújtak el. Megtanultam, hogy ezt bókként fogjam fel.

Premiere: Van egy saját rajongói klubbod, ami bosszantja JK Rowlingot… mert sok fiatal lány imádja Draco Malfoyt, holott alattomos szemét.
Tom Felton: Nem tudom, mit kellene erre válaszolnom. Tudod, milyen ez. A lányok mindig is a rossz fiúkba szerelmesek.

Rade interjú:

Premiere: Hogyan került be a Harry Potter 7-be?
Rade Serbedzija: Ez egy vicces történet. Los Angelesben voltam, és éppen a táskámba pakoltam, hogy visszarepüljek Angliába, amikor a legidősebb lányom - akkor 16 éves volt - megkérdezte tőlem, hová megyek. Elmagyaráztam neki, hogy Londonba repülök, hogy találkozzak a Harry Potter rendezőjével.

Aztán egyszerűen kikelt magából: „A Harry Potterben fogsz szerepelni? Apu, ha megkapod ezt a munkát, fogalmad sincs mennyire foglak téged tisztelni!” Stanley Kubrick mellett játszottam, de csak azután volt büszke rám a lányom, miután a Harry Potterben közreműködtem. Gregorovicsot játszom, egy fickót, aki mágikus botokat/vesszőket csinál…

Premiere: Varázspálcákat?
Rade Serbedzija: Pontosan! Három jelenetem volt Ralph Fiennes barátommal, amit nagyon szerettem. Ez az első alkalom, hogy együtt dolgoztunk. Ijesztőbb, mint Voldemort. És most kivételesen ő a gonosz, nem pedig én.

Tudja, én egyébként az amerikai filmekben gonoszokat alakítok. Vagy még jobb, az „Eyes Wide Shut”-ban például egy őrültet játszottam. Ha felismernek engem az utcán, az a „Blöff” vagy „Az angyal” miatt van. De mivel a Harry Potterben is szerepelek, új barátokra fogok találni.

Premiere: Ismerte már a sorozatot, mielőtt a „Halál ereklyéi”-be beválogatták volna?
Rade Serbedzija: Egy filmet láttam, azt hiszem, az elsőt. Ezután már nem néztem tovább, mert a kisebbik lányom állandóan bepisilt az ágyában, mivel félt. Mérges voltam a Harry Potterre. (nevet)

Premiere: És már nem fél?
Rade Serbedzija: Nem. [...] Már egy új szenvedélye van: vámpírfilmek.


Evanna  interjú:

Premiere: Bízhatunk abban, hogy a Halál ereklyéi korrekt adaptációját láthatjuk, vagy meglepetésekre számíthatunk?
Evanna Lynch: Fárasztó mindig ugyanazt hallani: „Ó te jó ég, nem tették bele a manós jelenetet!” Aki a könyvet akarja, olvassa el azt! A filmet nem a semmiért csináltuk. Én személy szerint szeretek olvasni. Pillanatnyilag Nobakov „Lolita” művének közepén járok. Nagyszerűnek találom. De egy film mindig másmilyen nézőpontot nyújt.

Premiere: Olvastad az „Alkonyat”-ot? Te is Emma Watson véleményén vagy, aki nemrég azt hangoztatta, hogy az Alkonyatot csak szexszel adják el?
Evanna Lynch: Én nem csak egyszerűen elolvastam, imádtam. Emmával beszéltem erről, és tudom, hogy ő is így van ezzel. Egy csomót beszélünk. Egy érdekes eset, vagy egy véget nem érő Harry Potter sorozattal való összehasonlítás miatt mondhatta ezt.

Premiere: Luna hű marad önmagához, ahelyett hogy fejlődne, mint a többi szereplő…
Evanna Lynch: Erre a szerepre jelentkeztem, mert Luna akartam lenni és senki más. Ezt a karaktert közel érzem magamhoz, mert ő nem ítél el senkit. A flúgos és előítéletmentes kinézete ellenére Lunának nehéz időket kellett átélnie. Ő az, aki megteremti az összhangot és elfogulatlanul figyeli a szituációkat, dolgokat, amiket én is képes vagyok megtenni. Az ő őrült kinézete tette számomra lehetővé, hogy valóban a bőrébe bújjak. Sajnálatomra nem sikerült megtartanom a kiegészítőit. Lehetetlen volt akár egy zoknit is ellopni, anélkül hogy ne kapnánk egy dühös telefonhívást a jelmeztervezőtől.

Premiere: Most hogy vége van a „Harry Potter” forgatásának, van bármilyen más projekted kilátásban?
Evanna Lynch: A Harry Potter miatt évekig megszakítottam a személyes életemet. Most próbálom meg bepótolni az elvesztett időt. Nézd (nevet és megmutatja a fogait): fogszabályzóm lett. És megcsinálom a vizsgáimat. A forgatás miatt a suliban szinte semmit sem csináltam, és az eredményeim romlottak. Később, amennyiben nem kapok ajánlatokat, egy művészeti iskolába fogok járni. Nincs kedvem színházi kurzusra menni. Kockáztatni fogok.


Bill interjú:

Premiere: Bill, azt mondtad, hogy egyike vagy azon brit színészeknek, akik még nem játszottak a „Harry Potter”-ben. Féltékeny voltál?
Bill Nighy: (nevet) Tudod, pont David Yates mellett álltam, amikor felajánlották neki ezt a munkát. A „Girl int he Café”-hoz forgattunk le egy jelenetet, amikor csörgött a telefonja. A Warner Bros. felajánlotta neki a „Harry Potter 5”-öt. Amikor lerakta a telefont, azt mondtam neki: „Király, akkor nem én maradok az egyetlen angol színész, aki még nem játszott a „Harry Potter”.ben." Nevetett, de ennek ellenére még 5 évet kellett várnom, mielőtt megkaptam ezt a munkát.

Premiere: Jót tett ez az egódnak?
Bill Nighy: Kezdett nyugtalanítani, hogy nem vagyok benne a sorozatban. Komolyan szólva, a „Harry Potter” már egy intézmény/létesítmény Angliában. Egy nemzeti kultúrkincs lett. Az emberek kötődtek a könyvekhez, most pedig már a filmekhez kötik őket. Nagyon hízelgő a kaland egy részének lenni. És miután már zombit, oktopuszt és vámpírt is játszottam, biztos voltam benne, hogy egy idős varázslót is tudok alakítani.

Premiere: Miként játszottad Rufus Scrimgeourt?
Bill Nighy: Ahogy egy öreg katonát, a tettek emberét, aki politikus lett. Háborúkkal és harcokkal teli életet élt, amibe már belefáradt, és én egy édesebb keretet akartam adni neki… Ezenkívül rejtélyesnek is kellett lennem. A sorozat olvasói ismerik a figurát és a végzetét, de én nem a végén akartam kezdeni… egy részt lepel alatt tartottam… hogy ne a kezdetektől fogva legyen hős.

Premiere: Voltak bármilyen referenciáid/ajánlataid?
Bill Nighy: Nem, egy sem. De voltaképpen Davidnek és nekem volt egy erős ötletünk, de nem tudom, hogy beszélhetek-e róla…

Premiere: Hallgatok, mint a sír.
Bill Nighy: Igen, persze. (nevet), Hát, na jó: (Rufusnál) walesi akcentust használtam.

Premiere: Walesit? Ez a titok?
Bill Nighy: Igen. Egy nagyon édes, különleges akcentus… Számomra ez egy intelligens elme jelképe, aki ugyanakkor nyugodt és erős. De hogy válaszoljak a kérdésedre, nem volt semmilyen példakép/elképzelés a fejemben. És amikor intelligenciáról, aranyosságról és komolyságról beszélsz, egyáltalán nem tudsz az angol politikusokra felnézni! Itt ilyen nincs, higgy nekem.

Premiere: A Scrimgeourről készült képek nem feltétlenül előnyösek… mi volt a reakciód, amikor először megláttad magad ebben a parókában?
Bill Nighy: Azt gondoltam: „Te szomorú, öreg, kicsi dolog!” De minden nap ébredésnél elmondom magamnak, hogy a paróka nem sokat változtatott.

Premiere: Az újoncokhoz tartozol… Milyen volt, amikor először jöttél a szettre, ahol már mindenki ismert mindenkit?
Bill Nighy: De hiszen én is ismertem mindenkit, mielőtt megérkeztem volna: Helena Bonham Cartert, Michael Gambont - egy géniuszt -, Ralph Fiennest… a brit színészek egy olyan kört alakítanak ki, ahol ismerjük és tiszteljük egymást. A Harry Potter szetten rengeteget nevettünk. Angliában egy aranyszabály van: Mihelyst Michael Gambon ott van az egyik szetten, tudod, hogy sokat fogsz nevetni. Ezen a szetten felülmúlta önmagát…

Rupert interjú:

Fotóidézet: A Ron és Hermione közti csókjelenet első felvételénél furcsa volt látni, ahogy Emma arca egyre közeledik az enyémhez!
 
Őzsuta az erdőben, átsuhanó paranoia és egy csók, amire a rajongók már évek óta vártak: Rupert Grint Update a HP7-hez

Premiere: Hogyan látod Ront a sorozat ezen fázisában?
Rupert Grint: Teljesen másként. A Félvér Herceg óta nagyon érett lett. El van veszve, amióta a triónak el kellett menekülnie, hogy horcruxokat keressenek, elhagyta a Roxfort biztonságos világát és az ismeretlenbe került. Az teszi komplikáltabbá az életüket, ami Harry és Hermione között kialakult, mialatt az erdőben bújkáltak. A barátságukat teszik próbára. A paranoiájával nő a feszültség. A karakterek között van egy dinamikus csere, és hirtelen minden bonyolultabbá válik a számára. Ez felfed egy karaktermélységet és egy szívbemarkoló érzékenységet, ami akkor fog véleményem szerint tetőzni, mikor az egyik közeli rokona meghal az epilógusban… Ronnal sok volt bennünk a közös, de a Halál ereklyéiben eljátszani őt, az ő másik felületét felfedezni, egy új örömet nyújtott. Különösen azért, mert ez volt az utolsó alkalom.

Premiere: Mi vonz legjobban ehhez az utolsó filmhez?
Rupert Grint: A döntés, hogy két részes legyen. Az első olyan, mint egy roadmovie - amit nagyrészt a szabadban forgattunk és ami nagyon izgalmas volt. A másodikban a Roxfort lerombolásával és a heves csatajelenetekkel foglalkoztunk, aminek forgatása nagy öröm volt.

Premiere: Ahogy a Ron és Hermione közti csók?
Rupert Grint: Rémültek voltunk Emmával. Én egy kicsit tartottam a jelenet eljátszásától, de különösen azért aggódtam, hogy hihető legyen. Végül a dolgok jobban mentek, mint ahogy azt hittem. Már az első felvételkor furcsa volt látni, ahogy Emma arca egyre közeledik az enyémhez! Arról ne is beszéljünk, hogy mindketten bőrig áztunk… Szerencsére mindössze négy felvételig tartott, amíg leforgattuk ezt a jelenetet. Szép pillanat volt, nagyon gyengéd.

SAJÁT FORDÍTÁS!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés