Safe and Sound ♡ Harry Potter

Dan: "Az ivástól csak még boldogtalanabb lettem"

Az alkoholproblémáiról:

Azt mondtad, idézem: „Alkoholfüggő voltam.” Mikor volt ez?
Azt mondanám, hogy amikor 18-21 éves voltam. Igen, ebben a szakaszában volt az életemnek... Tavaly felhagytam az ivással, nem sokkal, miután betöltöttem a 21-et. Igen, azt gondolom, én egyszerűen... olyasvalami volt számomra, amiről azt gondoltam, érdekesebbé tesz engem, és jobban fogom tőle élvezni az életet. Rabjává váltam. De van egy letaglózó pillanat, amikor észreveszed, hogy mindez már rutinná vált nálad. Abban a percben döbbentem rá, hogy az ivástól csak még boldogtalanabb lettem. Ezért hagytam fel, ebben segítségemre volt a családom és a barátaim is. A tavalyi évem így sokkal élvezetesebb és jobb volt. Boldogabbnak érzem magam.

Csoportnyomás? Az, hogy a rivaldafényben álltál, ezek mind idáig vezettek?
Őszintén szólva, nem tudom. Nem tudom, hogy ez befolyásolta-e az életemet, vagy valami olyasmi, amin megbotránkoztam volna, mondjuk, hogyha nem is lenne Harry Potter. Semmi esetre sem a csoportnyomásra vezetném ezt vissza. (...)


USA Weekend interjú:

Kérdés: Szeretsz New York Cityben élni?

Daniel Radcliffe: Igen. Hiányzik az otthonom, de ha teljesen máshol él az ember, akkor New York egy tökéletes lakhely a számára. Az emberek igazán kedvesek, és probléma nélkül járhatok-kelhetek itt. Azt hiszem, az elmúlt hónapban csak kétszer volt komolyabb bajom a paparazzikkal. És ez így egész jó. Könnyű itt az élet, és a show is nagyon szórakoztató. Új emberek közé kerültem, új barátokra leltem, pont úgy, mint az „Equus”-nál.

Kérdés: Találkoztál már a későbbi Mrs. Radcliffe-fel?

Dan: [rövid hallgatás következik] Nem tudom. Talán. Akivel jelen pillanatban együtt vagyok, csodálatos lány. Sajnos hazament, úgyhogy nagyon hiányzik a barátnőm, de ez így van rendjén. Jelenleg egy filmen dolgozik.

Kérdés: Ő is színésznő?

Dan: Te jó ég, dehogy! Az őrület lenne. Stábtagként dolgozik, és egészen nagyszerű. Már 9 hónapja vagyunk együtt, és ha valaki igazi érzelmeket táplál a másik iránt, akkor az azt mondja: „Hihetetlenül nagyszerű vagy, szerencsés vagyok, hogy veled lehetek.” Ez egy nagyon jó érzés.

Kérdés: Ez az első alkalom, hogy valaki iránt ilyesmit érzel?

Dan: Igen, azt hiszem. Rátaláltam erre az érzésre, ebben biztos vagyok.

Kérdés: Melyik volt az a pont, amikor elkezdtél felkészülni a „Harry Potter” utáni életedre? Néhány évvel ezelőtt volt?

Dan: Ez annál sokkal több volt. Az ügynököm és én mindig is úgy gondoltuk, hogy fontos lenne, más dolgokkal is foglalkozni, miközben a „Harry Potter” továbbra is megy, és még nem ért véget. Ezzel is megkönnyítve a lezáró szakaszt. Ha 10 éven keresztül csakis egy filmsorozatban szerepelsz, és aztán hirtelen azt mondod: „Nézd, én most valami egészen másba kezdek bele”, akkor az az emberek számára egy hatalmas kontrasztot jelent. De hogyha ebben az időintervallumban a sorozat egyes filmjei között mást is csinálsz - például egy olyan filmben szerepelsz, amit mondjuk kevesen látnak majd (pl. a „December Boys”), vagy ha színházban is fellépsz, amit többen látnak (pl. „Equus) - akkor az emberek tudatába is eljut lassan, hogy színészként mást is tudsz és akarsz csinálni. Ha elmozdulunk egy pontból, akkor azzal segítünk az embereknek elfogadni ezt az átmenetet.

Kérdés: Úgy érzed, hogy itt megtaláltad az új otthonodat, vagy visszatérnél inkább Londonba?

Dan: Szívesen visszamennék Londonba. Hiányzik az otthonom, az ottani emberek, és a barátnőm is. Egy kis időre feltétlenül hazamegyek. Az egyik film, amelyben valószínűleg szerepelni fogok, itt fog készülni, éppen ezért a jövő évben egy ideig biztosan otthon leszek. [nevet]

Kérdés: A rajongókkal való tapasztalataidra vonatozóan - hol őrültebbek? Itt vagy Angliában?

Dan: Angliában nem annyira, de itt néha messzire elmennek. Angliában is van rá egy-két példa, de nem annyira jellemző. New York a rohanás városa és néha, ha mondjuk színházban vagy nyilvános helyen vagyok, akkor teljesen megőrülnek körülöttem. Mondjuk, ez igen ritkán fordul elő, de fel kell készülni rá, hogy ilyen megtörténhet. Ha mondjuk nem a megfelelő személyt pillantod meg, és elkezdesz sikoltozni, az már elég őrület. [nevet]

Kérdés: Azon kevesek közé tartozol, aki azonnali, Beatles-féle izgalmakat tud kiváltani. Van valaki, akivel erről tudsz beszélgetni?

Dan: Érdekes, mert az emberek, akiknek hasonló tapasztalataik voltak, pont olyanok, akikkel erről nem beszélgetünk. Mindketten tudjuk, hogy milyen ez, mindketten átéltük és tudjuk, mennyire furcsa. Mindenkinek megvan a maga módszere, hogyan kezeli az ilyet és hogyan viszonyul ehhez, de mindenki másként fogja fel. Nehéz ezt elmagyarázni. Ha találkoznék Rob Pattinsonnal, akkor rögtön tudnánk mindketten, milyen érzés ez, nem kellene eszmét cserélnünk róla, az felesleges volna. [nevet] Csak megerősítést nyerne, hogy „Tudom, miről beszélsz”, de biztos vagyok benne, hogy nem csevegnénk róla sokáig.

Kérdés: Már a második produkciódat csinálod, kitaláltad már, mi az oka annak, hogy olyan sokan inkább Hollywoodot választják a Broadway helyett?

Dan: Mert híresek akarnak lenni - bizonyos mértékben, úgy vélem. Azt mondanám, hogy vannak emberek, akiket tényleg érdekel a filmipar, szeretik a filmeket, és semmi mást nem akarnak csinálni, de vannak olyanok is, akik csak hírnevet akarnak szerezni. Azt nem mondom, hogy akiket ismerek, vagy akikkel együtt dolgoztam, mindannyiukra ez jellemző, de vannak olyan emberek, akik szerint színészekké kell válniuk, hogy híresek legyenek. Ha csakis ez az egyedüli célod, akkor semmit sem fogsz elérni. Ha egyszer híres vagy, elérted a célodat, már nem is adsz bele sokat a munkádba. Ha egyszer ismert személy leszel, akkor mindenféle kedvezményt igénybe vehetsz, amelyek az ismertséggel együtt járnak, a munkád szenvedi fog ettől, ugyanis más dolgok fogják lekötni a figyelmedet. Bulik, meg ilyesmik. Úgy vélem, ettől fogva már egyáltalán nem is adsz bele mindent a munkádba.

Kérdés: Mit gondolsz, folytatni fogod a „How to Succeed”-et, ha januárban lejár a szerződésed?

Dan: Biztos vagyok benne, hogy nem. Akkor már lassan egy éve lesz, hogy ezt csinálom, így ez a leghosszabb projektem eddig, amit valaha a színpadon csináltam. Még ha csak össze is tesszük a londoni és a New York-i „Equus”-t, akkor is ez marad a leghosszabb. Tovább akarok lépni, és ezt is kell tennem. A „The Woman in Black” januárban jelenik meg, éppen ezért, ha majd ezzel végzek, rögtön mennem kell népszerűsíteni a filmet. Azután remélhetőleg pihenhetek egy kicsit. Három hétig talán. Ez minden, ennyi kell ahhoz, hogy az akkum újra feltöltődjön. Ezután újra startra készen állok majd.

SAJÁT FORDÍTÁS!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.08.01. 19:13 Adri Érdekes  interju, végigolvastam. Remélem hosszu távu lessz a kapcsolata a barátnöjével, és boldog lessz, az is marad.