| Hírek : Daniel Radcliffe interjú |
Daniel Radcliffe interjú
Etti 2011.07.10. 10:11
A SnitchSeeker oldal tavaly augusztusban beszélgethetett el a Harry Pottert alakító Daniel Radcliffe-fel. A téma nem lehetett más, mint a “Harry Potter és a Halál ereklyéi” film. Az interjút csak most, majdnem egy évvel később hozhatták nyilvánosságra, amit itt találhattok meg angolul.
Természetesen ennek is lefordítottam pár részletét, és ha a továbbra kattintotok, elolvashatjátok, mit mondott Daniel a Kelly MacDonalddal (Hollóháti Heléna) való munkájáról, valamint a roxforti csata érzelmeiről.
És ha már az ifjú sztárnál tartunk, előkerült az “USA Weekend” újság fotózásáról jó pár kép, amelyet Matt Hoyle készített el.
Ide kattintva juthattok el a galériához!
DANIEL RADCLIFFE INTERJÚ
SnitchSeeker: Úgy tudjuk, hogy korábban Kate Winsletet is megkérdezték, eljátszaná-e a Szürkehölgyet, de ő nem vállalta el. Kié most a szerep, és milyen volt az ő oldalán játszani egy ilyen kulcsfontosságú jelenetben?
Dan: Sajnos még nem tették közzé, egyszóval nem árulhatom el a nevét. [Megjegyzés: Azóta már napvilágra került a Hollóháti Helénát alakító színésznő neve, aki nem más, mint a skót Kelly MacDonald.] De nyugodjatok meg, egy csodás, brit színésznő az, aki nagyon ismert és nagy tekintélynek örvend. Olyasvalaki, akivel örömmel dolgoztam együtt. A szerepét csodásan alakítja, beleviszi a karakterébe azokat a fontos dolgokat is, mint például a magányosság, az elszigeteltség és a keserű düh. Erről a Kate Winsletes pletykáról pedig egyáltalán nem hallottam semmit. Ha mégis megvalósult volna ez az ötlet, akkor nem hiszem, hogy bele tudtam volna nézni a szemeibe, ugyanis imádom őt, szerelmes vagyok belé. Bizonyos tekintetben örülök annak, hogy nem így történt, mert akkor azt hiszem, a teljesítményem bánta volna.
SnitchSeeker: Tudnál egy kicsit mesélni a végső csatáról és az érzésekről, mióta Harry elment, majd visszatért, és mindenkit harc közben, a Roxfortot pedig lángokban találta?
Dan: Ez egy furcsa dolog. Igazából nem a belső udvarban játszódó jelenet volt az igazán érzelmes. Az ennél is sokkolóbb pillanatot a szétrombolt nagyterem látványa jelentette, ami átalakult egy tábori kórházzá. A nagyterem olyan volt, mint egy kultikus hely. Furcsa volt romokban látni. A bennünk kavargó érzések csak megerősítették azt a tényt, hogy a végéhez közeledünk. (...) Sokkal tartozunk azoknak az embereknek, akik oly régóta támogatnak minket. Hatalmas motivációs löketet adtak, 10 éven át voltunk ebben benne, és nem akartuk másképpen befejezni, csakis látványosan. Valamint azoknak az embereknek is sokkal tartozunk, akik a kezdetektől fogva nézik ezeket a filmet, éppen ezért megpróbáltuk olyan jól megcsinálni ezt az utolsót, ahogy csak tudtuk.
SAJÁT FORDÍTÁS!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Kedvencekhez! 
Kezdőlapnak!
