Safe and Sound ♡ Harry Potter

Nylon Magazine:

Ti, mint szereplők már előbb megkaptátok a könyveket?
Bonnie Wright (B.W.): Sajnos nem! Valójában a legbosszantóbb dolgot az egyik filmben láttam, hogy két gyerek „Az ördög Pradát visel”-ben megkapta a könyveket a megjelenés előtt. Azt gondoltam, „Ti most vicceltek? Ilyen soha, de soha nem történhet meg!” [J.K. Rowling] résen van, úgy akarja, hogy ugyanabban a pillanatban jelentessék meg. A nemzetközi fordítók is csak akkor kapták kézhez a könyveket, ha már forgalomban voltak, ezáltal semmi sem szivároghatott ki. Mindenkinek - és itt mindenkire gondolok, Danre, Emmára és a többiekre - pontosan addig kellett várniuk, mint nektek.

Nylon Magazin: Amikor megkaptad a könyveket, nem lapoztál bele, hogy megkeresd a Ginny Weasleys részeket?
B.W.: Arra emlékszem, hogy néha csináltam ilyet, de ezzel csak tönkretettem a történetet, emiatt végül normálisan kezdtem el olvasni a könyvet. Az is rémlik, hogy nagyon sok ember hívott fel vagy írt nekem azokon a napokon, amikor megjelent egy könyv. Általában azt mondták: „Ó te jó ég, Bonnie! Olvastad a százhuszonvalahanyadik oldalt?” Én pedig a következőt válaszoltam: „Nem! Elég! Ne mondj semmit!” Ez igazi kínzás volt!
 
Nylon Magazin: Alig várom már az utolsó filmben azt a jelenetet, amikor a filmbéli édesanyád odakiáltja Bellatrixnak: „A lányomat nem bántod, te szajha!”.
B.W.: Ó, az a jelenet annyira jó lesz. Ami az utolsó filmben úgy összességében a legnagyszerűbb, hogy minden egyes jó ember a végére teljesen felpörög. Azt mondják: „Most rendesen fogunk küzdeni; nem félünk bármit is tönkretenni.” Jó móka volt, és a legjobb, hogy szétdúlhattuk a Roxfortot!
El tudom képzelni, hogy az emberek emiatt szomorúak lesznek, de sokunknak különösen felszabadító volt. A mottó szerint: „Csodálatos volt, most pedig repítsük a levegőbe.” Ez majdnem olyan, mintha építenél egy homokvárat, a végén pedig azon ugrálnál.

Nylon Magazin: Van Ginny Weasley akciófigurád?
B.W. (nevet): Nem! Még az kéne! De azt hiszem, a nagymamámnak van egy. Egyszer megmutatta nekem, én pedig mondtam: „Ó, hát, ez nagyszerű, nagyi.” De semmi ilyesmit nem is kaptam a szettről. Mindent lakat alatt tartanak. Minden egyes nap végén le kellett adnunk a varázspálcáinkat ellenőrzésre.
Folyton azt kérdezik, hogy megvan-e a kviddicsmezem, vagy a varázspálcám, de nincs! Van egy pálcám, de az nem az igazi - olyan, amit bárki meg tud venni.

SAJÁT FORDÍTÁS!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés