Safe and Sound ♡ Harry Potter

Rowling: "Harryt meg kellett siratnom"

Joanne K. Rowling (JKR) az edinburghi Balmoral Hotelről, ahol a Harry Potter sorozat utolsó kötetét, a „Harry Potter és a Halál ereklyéi”-t írta:

JKR: „Ösztönzőleg mutatkozott meg akkoriban, mikor a „Halál ereklyéi”-t írtam, ugyanis eljött a nap, amikor megérkeztek az ablakpucolók, a gyerekek otthon voltak, a kutyák ugattak és nem tudtam nyugodtan dolgozni. Ekkor megvillant az agyamban egy ötlet, arra gondoltam: ’Ezt a problémát pénzzel ki tudom küszöbölni. Képes vagyok megoldani.’ Évekig egy kávézóba jártam, gyakorlatilag egy másik háttérzajba vonultam dolgozni, és most arra gondoltam: ’Akár most egy nyugodt helyre is mehetsz.’ Így jöttem el ebbe a hotelbe, mert nagyon szép volt, és igazából nem szándékoztam itt maradni. De itt jól éreztem magam és azt hiszem, az írók lehetnek egy kicsit babonásak is, mert az írásom első napjai egész jól teltek és újra eljöttem, így fejeztem be ebben a hotelben a Harry Potter sorozat utolsó kötetét.”

A Harry Potter sorozat végéről és a „Harry Potter és a Halál ereklyéi” utolsó szavairól:

JKR: „Fájdalmas veszteség. Egyszerűen borzalmas volt. Bár tudtam, hogy a vége el fog jönni, - tudjuk mindannyian, hogy az emberek, akiket szeretünk, halandók, ahogy mi is, és azt is tudjuk, hogy mindez valamikor véget ér - erre egyszerűen nem lehet felkészülni. És bár tudtam, hogy a hetedik kötet az utolsó lesz, tudtam, miként ér véget, amikor majd ténylegesen befejeződik, ennek ellenére enyhén sokkos állapotba kerültem. […] Először izgatott öröm lett úrrá rajtam, aztán eljött egy pont, amikor úgy sírtam, ahogy eddig az életemben még csak egyszer tettem, az édesanyám halálakor. Nem tudtam abbahagyni. […] Harryt meg kellett siratnom."

[…] „Sokáig az utolsó szó a ’sebhely’ volt […] és ezt is mondtam a rajongóknak, de aztán megváltoztattam a véleményemet. Azt akartam, hogy az utolsó szavak a ’Minden rendben volt körülötte’ legyenek.”

Egy lehetséges nyolcadik, kilencedik és tízedik kötetről:
 
JKR: "Még mindig a fejemben vannak [a Harry Potter szereplői]. Biztosan tudnék egy nyolcadik, kilencedik, tízedik könyvet írni. Lazán…”
Oprah: "Fog írni?"
JKR: "Nem fogom azt mondani, hogy nem teszem meg. De nem hiszem, hogy megcsinálom. Szerettem írni ezeket a könyveket […] úgy érzem, hogy végeztem ezzel, de ezt sohasem lehet tudni.”

A külső nyomásról és az elvárásokról:

JKR: "Most mondhatom azt, hogy megszabadultam ettől. Korábban úgy éreztem, tagadnom kell, hogy nyomás nehezedik rám, mert ezt a magam módján muszáj volt kezelnem. Minden olyan gyors volt körülöttem, és ennek nem kellett volna ilyennek lennie. Egy gyerekkönyv volt. Egy gyerekkönyv, amiről a legtöbbször azt mondták, hogy nem lesz kommerciális, mert olyan sokszor utasítottak már el. […] Olyan voltam, mint egy ’Beatles’ tag. Abszolút őrjítő volt. […] Csak hogy ők [Beatles] négyen voltak, és éppen ezért egymáshoz tudtak fordulni és azt mondhatták ’ Te jó ég, ez őrület!’. Én senkihez sem tudtam fordulni, a nyomás őrületes volt.”

A jövendőmondói képességeiről:

Oprah: "Nem érdekes, hogy az első könyvben, amikor Harryt ott hagyják a nagybátyjánál, minden előre meg van jósolva?”
JKR: "A világunkban minden gyerek ismerni fogja a nevét.”
Oprah: "Ezt Ön előre tudta? Tudat alatt sejtette ezt?”
JKR: "Emlékszem arra a napra, amikor a „Harry Potter és a bölcsek kövé”-t írtam és elmentem a kávézóból, ahol dolgoztam a könyvön. […] és ez volt az a pillanat, amikor azt gondoltam: ’Nehéz lesz ezt megjelentetni. Ha mégis sikerül, óriási lesz.’ […] Nem én voltam a világ legmagabiztosabb embere, nem igazán bíztam magamban, de ennél az egyetlen dolgánál hittem magamban.”

Az álmáról, hogy írónő lesz és a „Harry Potter” születéséről:

JKR: "[…] 5 vagy 6 éves koromtól kezdve mindig is írónő akartam lenni. Kényszeredetten írtam a tinédzser éveim alatt egészen húsz éves koromig, de sohasem találtam meg az igazit, aztán meg ott voltam a vonaton 25 évesen, és az ihlet egyszerűen jött.” 

A „Harry Potter”-ben található vallási dolgokról, az Istenhez való  kapcsolatáról és a szeretetről:

JKR: "Nem támogatok semmilyen meghatározott hitet, bár a könyvben sok keresztény szimbólum található, ezt nem tagadom, a ’Halál ereklyéi’-ben biztosan van… mindazonáltal ez egy olyan elképzelés, amivel gyerekként nőttem fel. De hogy megválaszoljam a kérdést, milyen érzés, hogy ez alapján megkritizálnak […], ha sötét és ijesztő dolgokról beszélünk, úgy vélem, a szülőnek jogában áll azt mondani, hogy ez vagy az a gyerekem számára még túl korai vagy hogy ez olyasvalami, amit együtt kell megbeszélnünk, vagy együtt kell elolvasnunk… az ilyen nagyszerű.  A ’nem szabad boszorkányságról beszélned, nem szabad semmit sem olvasnod boszorkányokról és varázslókról’ gondolkodást értelmetlennek találom.”

„Hiszek Istenben. […]Harcolok az Istennel való kapcsolatomért.[…] A szeretet egy fogalom, ami - kivétel nélkül - minden nagyobb vallásban ott van. […] A szeretet győz. Tudjuk, hogy győz. Ha meghal valaki, a szeretet nem záródik el egyszerűen, mint egy vízcsap. Létünk egy csodálatos, elpusztíthatatlan része.”

A pénzről:

JKR: "Felszabadít, ezért olyan, mint egy szuperhatalom féleség. […] Egy olyan helyzetből jövök, ahol mint egyedülálló édesanyának szó szerint egyik napról a másik napra kellett élnem, a legmélyebb pontra kerültem, amit Nagy-Britanniában elérhet az ember, anélkül, hogy hajléktalan lenne. Ha egyszer már ilyen helyzetbe kerültél, sohasem tartod majd magától értetődőnek, hogy már nem kell többé aggódnod. Soha. […] Nem szeretnék öntelt lenni, és nem szeretném a dolgokat magától értetődőnek látni… még mindig aggódok.”

A hirtelen jött hírnevéről:

JKR: "Egyáltalán nem voltam rá felkészülve. […] Egy írónő voltam. Senki sem volt a közelemben, sem szakmailag, sem bizalmasan, aki bárhogyan is, de segíteni tudott volna, ha kérdésem lett volna, mondjuk arról, ’Mit csináljak, ha a sajtó átkutatja a szemetesemet?’ […] Nem készültem fel rá, és sokáig meg voltam rémülve.”

Az első zátonyra futott házasságáról és az élete szerelméről, Neil Murrayről:

JKR: "Semmit sem bánok. […] Azt nem állíthatom, hogy az első házasságom valamilyen módon felvillanyozott volna. Zavart voltam. Volt egy kisbabám és [a házasság] egyenesen a szegénységbe és a depresszióba üldözött. De igen, egy bizonyos mértékben mindez nagyon tanulságos volt. Ezután a házasság után sokat gondolkodtam magamról, miért alakultak így a dolgok, milyenek voltunk és 7 év telt el, mire megtaláltam az igazit. Úgy vélem, szükségem volt erre a 7 évre. […] Fel voltam készülve. […] Olyat akartam, aki intelligens, mert azt becsülöm. Emellett legyen meg neki a saját karriere is. […] Becsületesség, udvariasság és a saját személy iránti erős érzés.”

Az apjától való elidegenedésről és az édesanyjáról:

JKR: "Sohasem békülök ki vele. […] Megvan rá az okom. Szerintem már régóta nincs köztünk jó kapcsolat. De mindenkinek a kedvére kellett tennem és ezt a kapcsolatot már hosszú ideje fenntartottam. Eljött egy pont, amikor szünetet tartottam és akkor azt mondta nekem: ’Ezt egyszerűen már nem bírom.’ […] Az elidegenedés a siker után történt, egy kis ideig még körülöttem volt, de ha őszinte akarok lenni, sokkal jobban bánom azt, hogy az édesanyám mindebből [siker] semmit sem kapott. Ez egy övön aluli ütés volt. […] Szerette volna. […] Meséltem volna neki erről, biztosan megtettem volna. És tudom, hogy ezt szerette volna. […] 6 hónappal a halála előtt kezdtem el írni, és ezt sohasem oszthattam meg vele. […] De az a furcsa […], hogy a könyvek nem olyanok lennének ma, mint amilyenek, ha nem halt volna meg. Úgy vélem, a halála gyakorlatilag ott van a Harry Potter könyvek minden második oldalán. Harry utazásának közel a fele a halállal foglalkozik különböző formákban, hogyan bánnak vele az élők, mit jelent meghalni, miként éli túl a halált. […] Ha nem halt volna meg, akkor nem lenne ’Harry Potter’. […] Szerettem őt, és mivel meghalt, emiatt olyanok a könyvek, amilyenek.”

A depressziójáról:

JKR: "Klinikai depresszióban borzalmas szenvedni. Úgy gondolom, a depresszióra való hajlamom már nagyon fiatalon kialakult. 25-28 éves koromban vált igazán súlyossá, sötét idők voltak azok. Az érzések és remény hiánya volt az ok.[…] Nagyon nehéz körülírni annak, aki még nem került ilyen helyzetbe, mert ez nem szomorúság. A szomorúság nem rossz, nem rossz sírni és érezni. Ez az érzések jéghideg hiánya, a dohos érzés, és ez pont az, amit a dementorok is ábrázolnak. A lányom volt az, aki rávett engem, hogy segítséget kérjek.”

A Harry Potter univerzumról:

JKR: "Sokkal rosszabb is lehetne. Michael Jackson egy musicalt akart ebből csinálni, de nemet mondtam.
Oprah: "Mindent az irányítása alatt tart?”
JKR: "Nem. Beleszólási jogom van. Imádom a filmeket, a könyveket is szeretem, és ott vannak körülöttük azok az elemek, amik örömet nyújtanak. Például ott a Harry Potter vidámpark. Eljöttek hozzánk [a felelősök] és egy hihetetlen javaslattal érkeztek, ami a művészit állította előtérbe. Olyannak kell lennie, amit eddig még senki sem látott és még senki sem foglalt le. Megmutatták az ötleteiket, és azt gondoltam: ’Igen, ez nagyszerű lehetne.’  Meg akartam csinálni, hátha jól sül el. És tényleg az lett. Ha a könyvek olvasója lennék, mindenképpen el akarnék oda menni.”

"Mit tud biztosan?”

JKR: „Tudom, hogy a szeretet a leghatalmasabb. […] Emlékszem, hogy pontosan erre gondoltam szeptember 11-én [2001-ben], mert az összes utolsó telefonhívás a szeretetről szólt - az utolsó, amit ezen a világon mondani fogok: ’Szeretlek téged.’ Mi lehetne ennél hatalmasabb? Mi lehetne ennek nagyobb bizonyítéka? A félelmen túl, a halálon túl.”

A terveiről, hogy folytatja az írást:

JKR: "[…] Egyszerűen nem tudom abbahagyni [az írást]. Összeköthetné a kezeimet, de a lelki egészségem miatt muszáj vagyok írni. Írnom kell. […] Szeretem.”

Arról, hogy felül kell-e múlnia magát:

JKR: "[…] Nem, úgy vélem, nem kell magamat felülmúlnom. Büszke vagyok arra, amit csináltam. […] Hihetetlen volt és néha őrületes [HP sorozat]. Nagyszerű idő volt és ezért hálás vagyok.”

SAJÁT FORDÍTÁS!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés