Safe and Sound ♡ Harry Potter

Tom Felton interjú

Attitude: A twitteren rengetegen követnek téged. Nekünk azt mondták, hogy ez az oldal a hírességeknek csak arra jó, hogy flörtöljenek egymással.
Tom: Erről nem tudok semmit. Ha fair akarok lenni, a legtöbb híresség nem maga twitterezik – az ügynökségük teszi meg helyettük. Így volt ez velem is, amikor elkezdtem, de most már mindent a saját kezemmel írok. A McFlyból Tom Fletcher is egyértelműen maga írja az üzeneteit. Vicces, de tulajdonképpen őt a twitter által ismertem meg. Még személyesen nem találkoztunk, de nagyon jó barátok lettünk az oldal által.

Attitude: Idegesítettek már hormonzavaros fiatalok?
Tom: Nem vagyok én Robert Pattinson, pajtás! Nem, nem igazán. Egy kicsit tartok az izgatott, fiatal amerikai lányoktól, de elfogadom őket.

Attitude: Dolgoztál újságkihordóként?
Tom: Igen, és felügyelőként is egy halászatban. 18 hónapot voltam ott a harmadik és a negyedik film között. A felügyelő körbemegy, összeszedi a szemetet, és biztosítja, hogy minden ott tartózkodónak legyen jegye, amivel legálisan horgászhat. Az apukám ragaszkodott az elméletéhez, hogy nem tudom majd megbecsülni a pénz értékét. Ez egy reggel 6 órától este 18 óráig tartó munka volt.

Attitude: A szetten tanítottak téged?
Tom: Az volt a szerencsém, hogy nem kellett sohasem elhagynom az iskolámat. A középsulimban maradtam, ami egészen normális állami intézmény volt. Ott találkoztam az összes barátommal, akik még a mai napig megvannak nekem. A szetten volt magánoktatás, ami azért eléggé más volt. Ostoba módon azt gondoltam a középiskola után, hogy először pár évig a filmekre összpontosítok, aztán vagy egyetemre vagy főiskolára megyek. Több filmet készítettünk el, amennyire számítottam, és soha nem tértem vissza, hogy továbbtanuljak. Bánom és egy nap talán átgondolom, hogy visszamegyek. Néhány egész jó amerikai egyetem felajánlott nekem egy illetve két éves kurzusokat. Tehát, amikor úgy érzem, hogy valami hiányzik ebben az irányban, mehetek suliba.

Attitude: Miért van meg ez különbség az Alkonyat és a Harry Potter között?
Tom: Ez egy kicsit furcsa. Az amerikai médiát szeretném ezért felelőssé tenni, de a brit bulvársajtó világszerte a legrosszabb; ha arról van szó, beleavatkozik a sztárok privátéletébe és a semmiből óriási dolgot csinál. Egyszerűen ez a hisztéria. Az amerikaiak általában hisztérikusabbak, ingerlékenyebbek. Az Alkonyat inkább egy amerikai franchise, mint egy brit és ami még fontosabb, egy romantikus történet. A Harry Potter mindig is kerek volt, egy gyerekeknek szóló történet, ami velük együtt nőtt fel. A barátnőm és a lány barátaim, akiket elég jól ismerek, mindannyiuknak reszket a térde, ha meghallják Edward Cullen nevét.

Attitude: Megnyerted az MTV Movie Awards legjobb gonoszának díját. Másképpen érkeztél meg, mint az amerikaiak.
Tom: Feltűnő lettem volna? Olyan voltam, mint egy só egy cukorral teli kanálban. Ott szerettem volna lenni, de csak mint vendég. Oda felmenni és valamit csinálni… Öt perccel a díjátadó előtt intettek nekem, aztán egyszerűen felém irányult a kamera.

Attitude: Mi lenne, ha az amerikaiak azt mondanák neked, hogy javítsd fel magadat, mint például az alkonyatos Taylor Lautner, akinek naponta kétszer kellett fitnesz stúdióba mennie, hogy megizmosodjon? 
Tom: Vicces lenne, mert ha a Harry Pottert Amerikában forgattuk volna, akkor az ebédszünetünkben tornáznánk és csinálnánk a felüléseket. Értem én, hogy az üzletért van ez az egész, de ha már mindened erről szól, akkor nagyon szomorú életet élsz. Van egy kicsi és van egy nagyobb kép, de minden jó és valós a kicsiben van. Semmi rossz nincs abban, ha egészségesek akarunk maradni. A te dolgod. 

Attitude: Ha Harry Pottert Amerikában forgatták volna le, lassított felvételeket láthattunk volna meztelen felsőtestekről?
Tom: Szó szerint, igen! Kifényeztek volna minket és kidomborodó vállunk lett volna. Hál’ Istennek ezt nem tették meg velünk, különben már protein shake-eket kellett volna innom.

Attitude: Olvastál már valamilyen fanfictiont?
Tom: Fogalmam sem volt arról, de most már tudom, hogy vannak igazán élénk fantáziájú emberek. Láttam néhány őrületesen furcsa képet Danielről és rólam a bátyám telefonjának képernyővédőjeként, és ilyenkor még csak az ehhez hasonló fanfictionok közelébe sem akarsz menni. Olyan abszurd… a tesóm imádja az ilyen tréfát.

Attitude: Milyen kép volt az?
Tom: Meztelenül feküdtünk együtt az ágyon. Ilyen kanalas pózban vagyunk. Sohasem történt meg! Ez minden, amit mondhatok nektek – ez egy digitális trükkfotó.

Attitude: Szép barna lettél. Nyaralni voltál?
Tom: Igen. Most fordult elő először, hogy végre lehetőségem nyílt az elmúlt 10 év után végre a napon tartózkodni. Sápadtnak kellett maradnom, ami igazán bosszantó, ha éppen nyaral az ember. Nem szívesen megyek ki a napra, de szeretek golfozni és eddig mindig úgy volt, hogy ha napos volt az idő, nem tudtam kijönni. A negyedik napomon, amikor éppen kint voltam, kaptam egy hívást a „Rise of the Apes”-től, hogy ne maradjak sokáig a napon.

Attitude: Fogsz majd valami olyan ellentétes dolgot csinálni, ami végül elszakít téged a gyerek franchise-tól?
Tom: Arra akarsz kilyukadni, hogy kiteszem-e a varázspálcámat a színpadon? Mindenre gondolok, ami kihívást jelenthet. Sok ember azt kérdezi tőlem, mit fogok majd csinálni? De még nincs semmi konkrét. Nem feltétlenül kell színdarabnak vagy filmnek lennie. Bármi, ami kihívás számomra.

SAJÁT FORDÍTÁS!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés