|
Rowling interjú + produkciós jegyzet
Etti 2011.07.17. 09:32
Egy kicsit régebbi hírt hozok Nektek, de csak most volt időm lefordítani. Joanne K. Rowling egy héttel ezelőtt egy új videóinterjúban beszélt az utolsó Potter filmről, illetve annak szereplőiről. Néhány érdekes részt lefordítottam Nektek, csak kattintsatok tovább, ha érdekel.
A videót pedig itt találjátok meg.
Továbbá a Warner Bros. úgy nevezetett „produkciós jegyzetet” hozott nyilvánosságra, amely részletesen számol be a 8 filmről. Ez a hosszabb lélegzetvételű „jegyzet” számos interjút is tartalmaz a sorozat színészeivel, valamint annak stábtagjaival.
A teljes beszámolót itt olvashatjátok el angolul, míg néhány érdekes részt a tovább mögött magyarul is megtalálhattok.
ROWLING INTERJÚ
"Csodálatos volt. Lehetőségem volt számos tehetséges emberrel együtt dolgozni és újabb barátokra leltem. Meg kell mondanom [...] az egyik olyan, amire a legbüszkébb vagyok az az, hogy elutaztam Leavesdenbe és láthattam ezeket az embereket munka közben - több száz embert, és miközben néztem őket, átfutott az agyamon: „Ó, te jó ég! Ezeknek az embereknek azért van most munkájuk, mert egyszer ötletem támadt egy vonaton.”
"Mindent összevetve a film tulajdonképpeni megalkotásának élménye páratlan volt."
[…]
"Lélekben mindig is a nagy heteshez kötődtem: Harryhez, Ronhoz, Hermionéhoz, Ginnyhez, Neville-hez, Lunához és Dracóhoz. Ennek a hét nagy karakternek van ebben a végső, mindent eldöntő ütközetben a legnagyobb pillanata."
[…]
"2000-ben jártam a nagyteremben. Abban az évben volt? 2000 körül voltam először ott, hihetetlen volt, nagyszerű munkát végeztek. Sohasem akartam romokban látni, de amikor megpillantottam a filmben, hogyan omlik össze, az valami szörnyű és rettenetes volt."
[…]
Jegyzetek:
"Egy nagyon, nagyon konkrét elképzelésem volt arról, mi lesz Harryvel. Egy összefüggő történetet akartam elmesélni. Kulcsfontosságú volt számomra, hogy ha ezeket a könyveket egyszer megcsinálják filmekben, akkor igenis meg tudják valósítani. Amikor David Heymannel találkoztam, ő ezt tökéletesen megértette.” [Rowling]
Rowling egy újabb, felbecsülhetetlen küzdőtársra lelt a forgatókönyvíró Steve Kloves személyében, aki a hét könyvből hatot adaptált. "Steve megértette a könyveket”, mondja, majd hozzáteszi, „Mindig is elfogadtam azt a tényt, hogy egy könyv megfilmesítése során kellenek változtatások. De azok a jelenetek, amelyek másak voltak, mindvégig hűek maradtak a könyv szelleméhez.”
"A szeretet ereje a könyvekben és a filmekben is egy nagy téma”, teszi hozzá Rowling. „A történet során több formájával is találkozhatunk, de a barátság a legerősebb megnyilvánulása a szeretetnek, és a filmben ezt is láthatjuk.”
"Minden szereplőnek - beleértve Harryt is - vannak hibái”, folytatja Rowling. „Nincsenek teljesen jók vagy teljesen rosszak... Voldemort kivételével. Ő tetőtől talpig gonosz, hiszen nincs neki semmilyen jó tulajdonsága”, mosolyog.
Voldemort szeme által tudja meg Harry, hogy egy újabb horcrux a Roxfortban van. Rowling a következőket mondja: "Ez csak természetes, hogy Voldemort az egyik horcruxát a Roxfortban rejtette el, hiszen a többi is olyan helyen van, amelyek fontosak voltak a számára. Ez a legnagyobb közös benne és Harryben, hogy a Roxfort mindkettőjüknek egy menedékhely.”
"Draco egy kétdimenzionális zsarnokból komplex figura lett”, bizonygatja Rowling. „Tom lenyűgözött minket Draco alakításával, hiszen több érzelmet mutatott, ráadásul megtörte őt. A korábbi filmek után erre nem is számítottunk.”
A már régóta várt leszámolás Harry és Voldemort között „visszaviszi őket arra a helyre, ahol mindketten azzá váltak, amik”, állapítja meg Rowling. „Roxfortban kellett ennek véget érnie.”
Julie Walters, aki a Weasley család női fejét játssza, a párbajról mesél: „Bellatrix persze azt gondolja ’Na, gyerünk, nagyi’, de közben fogalma sincs arról, mibe is ment bele, amikor felvette a versenyt egy dühös és óvó édesanya szeretetével.”
Az anyai szeretet ereje egy olyan téma, ami behálózza az egész sorozatot, kezdve Lily Potterrel, aki a legnagyobb áldozatával lehetővé teszi fia számára, hogy ő legyen a kis túlélő. Rowling a következőkről számol be: "6 hónappal azelőtt, hogy elkezdtem volna írni a Harry Pottert, elvesztettem az édesanyámat, nem sokkal később pedig ő is elveszítette az anyukáját. Az anyaság minden tekintetben nagy befolyással volt az életemre, amikor a regényeket írtam, éppen ezért jelentős mértékben beszivárgott ez a történetbe is.”
A nagyterem volt az egyik legnagyobb és legkorábban létrehozott szett, ami az egész filmsorozat alatt állandó maradt Leavesden Studios-ban. A legtöbb részből álló szett szétdúlt látványa nagy hatással volt a film készítőire, a szereplőkre és a stábtagokra is.
Radcliffe ekképpen emlékszik vissza: "Fájó volt látni, hogy valami, ami mindig is olyan hatalmas és időálló volt, hirtelen romokban hever.”
"Igazán megrendítő volt”, erősíti meg Grint. „Együtt nőttünk fel ezen a szetten, éppen ezért volt fájó számunkra végignézni.”
"A gondolat, hogy minden visszavonhatatlanul megrongálódott, tragikus érzést keltett”, mondja Watson. „Azt hiszem, mindig is azt képzeltem, hogy örökké meg fog maradni.”
Heyman, aki évekkel ezelőtt szemtanúja volt annak, hogyan építik fel a szettet, a következőt mondja: „Érzelmes volt látni, ahogy a Roxfort magasztossága megsemmisül. Arra a tényre világított rá nyilvánvaló módon, hogy az út végéhez érkeztünk.”
"Csodálatos együttműködés volt”, közli J.K. Rowling. „Büszke vagyok, hogy együtt dolgozhattam ilyen roppant tehetséges emberekkel, és maradandó barátságokat köthettem. Ennél fogva a filmek teljes élménye számomra fantasztikus volt.”
A publikum ezenfelül szemtanúja lehetett annak, hogyan léptek át gyerekkorból a felnőttkorba a Harry Potter fiatal színészei, akik a történettel együtt váltak érettebbé. "Mindig is arról szólt ez az egész, hogyan mozgassuk meg a fantáziát, mert az is egy „izom”, méghozzá olyan, amit fejleszteni kell a növés során”, mondja Alan Rickman, aki a rejtélyes Perselus Pitont alakítja. „Azért, hogy minden jól úton haladjon, kellenek nagy témák, amelyekről gondolkodhatunk. Mi a jó és mi a rossz? Kiben bízhatok meg és kiben nem? Mit jelent a bátorság... és mit jelent a hűség? Minden benne van ebben.”
Warwick Davis, aki már a „Harry Potter és a bölcsek kövé”-ben is Ampókot szinkronizálta, visszatér az utolsó filmben, hogy eljátszhassa a karaktert. Davis a nézők számára ismert lehet Flitwick professzorként is, de mindkét szerepet jól tudja alakítani: „Megadatott nekem, hogy a színészi képességeimet kiszélesítsem, mivel ennek a két figurának a világa teljesen távol van egymástól. Flitwick varázsló, egy kedves fickó, ezzel szemben Ampók egy olyan kobold, aki nem bízik meg a varázslókban. Másrészről Ampók megpróbálja a helyzetet előnyére használni. Ha egy koboldba botlasz bele, légy résen”, vigyorog. „Nagyon önzőek és mindent megtesznek azért, hogy elérjék a céljaikat.”
A „Harry Potter és a Főnix Rendjé”-ben való első felbukkanása óta Bellatrix Lestrange egyik ismertetőjele az ő teljes tébolyodottsága. Helena Bonham Carter pedig a szerepének ezt a határokat nem ismerő természetét mindig is élvezte. A magát Bellatrixnak kiadó Hermione eljátszása világos irányvonalat követelt. Ezt Bonham Carter is megerősíti: „Tulajdonképpen nem Bellatrixot láthatjuk, hanem egy Hermione verziót belőle. Ők ketten teljesen másak, éppen ezért volt szórakozató, és végre lehetőségem volt, egy más karaktert eljátszani.”
Yates ekképpen emlékszik vissza: "Elkészítettünk egy nagy próbafelvételt, Emma játszott abban a jelenetben, és bemutatta, hogyan fut, hogyan mondja a szövegét, és mindezt filmre vettük, hogy Helena át tudja venni a stílusát." Bonham Carter hozzáteszi: „Emma és én alaposan átbeszéltük ezt a jelenetet, fantasztikus tippeket adott nekem, ezek lettek az én útmutatóim Hermionéhoz.”
"Helenának el akartam magyarázni azt az egyik fontos dolgot, hogy ez az egész átváltozás Hermioénak mennyire is kellemetlen”, jegyzi meg Watson. „Nagyon rosszul érzi magát, mert Hermione egy kissé prűd, miközben Bellatrix féktelen és egy bőrfűzőben rohangál. Emellett Bellatrix gonosz és arrogáns is, ezzel szemben Hermione jó ember, így nem könnyű neki, hogy közönséges és követelőző legyen bárkivel.”
A roxforti hídon Neville egyedül áll ki a halálfalókból álló hadsereg ellen, amiről Matthew Lewis annyit szól, „Neville-ben több rejtőzik, mint amikor meglátjuk őt elsőre.” Mivel a sorozatban végig ő játszotta a karaktert, a színész nagyon örül annak, hogy a figurája lehetséges hősként bukkan fel, mert ő mindig is annak látta őt. „Neville sohasem tűnt úgy, mint egy merész, bátor fickó; nem olyasvalakinek látszott, aki megérdemelten került volna a Griffendél büszke házába. De Harry mindig is hitt benne, és ez ösztökélte Neville-t arra, hogy ő kezdjen el hinni magában. Az erő és a bátorság, amelyek a felszín alatt buzogtak benne, végre előtörnek. Így lesz belőle rettenthetetlen szabadságharcos, ami irtóra szuper és nagyon kielégítő is.” Yates a következőket fűzi hozzá: „A csata vége felé Neville elfárad, mindenhol véres, de nem akarja feladni a küzdelmet, ez pedig igazán megindító.”
SAJÁT FORDÍTÁS!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Kedvencekhez! 
Kezdőlapnak!
