| Hírek : Emma: "Összekötve éreztem magam Hermionéval" |
Emma: "Összekötve éreztem magam Hermionéval"
Etti 2010.11.04. 19:11
A „Marie Claire“ magazin nemrég nem csak fotósorozatot készíthetett a Hermione Grangert alakító Emma Watsonnal, hanem interjút is.
Az itt olvasható cikkben a színésznő a Brown egyetemi életről, a karakterében és a benne is megtalálható közös tulajdonságokról és a szabadidejéről is beszél.
Néhány részletet lefordítottam az interjúból, ha érdekel, a továbbra kattintva olvashatjátok el.
A fotózáson készült képeket itt nézhetitek meg, míg ide kattintva egy making of videót tekinthettek meg. Emellett az itt található klippben Emma megmutatja, mi minden található a táskájában.
MARIE CLAIRE INTERJÚ
"Az első évben először is meg kellett szoknom a Brown Egyetemet”, mondta. „Nagyszerű barátokra leltem, és most már tudom, hogy mennek a dogok, mit várnak el a professzorok, egyszóval izgatottan várom már, hogy visszatérjek másodévesként, mert az az érzésem, ezúttal lazíthatok és élvezhetem.”
Watson hálás azért, ahogy a társai bánnak vele.
„A Brownon tényleg közösségi érzés uralkodik, az emberek megvédenek engem”, mondta. „Valóban törődnek velem; azt szeretnék, hogy érezzem, én is közéjük tartozom. A 20. születésnapomat a Brownon ünnepeltem és egyszer sem kellett elmondanom, hogy ne tegyék fel a képeket a Facebookra. Egyetlen kép sem került fel. Akkor jöttem rá, hogy igaz barátokra találtam és hogy hozzájuk tartozom.”
Hermionéról:
"Hermionét annyira természetes volt eljátszani, összekötve éreztem magam vele”, mondta. „Úgy éreztem, pontosan tudtam, ki volt ő. Ahogy én, ő is nagyon lojális és határozott, emellett okos és neki is olyan jó barátai vannak, mint nekem. A vágyának kielégítése és a helyes válaszok megadása, ezek rám is határozottan jellemzőek. Maximalista vagyok, így a makacsságom is jól megmutatkozik.”
"A magam módján csinálom a dolgokat, de még soha nem éreztem, hogy lázadnom kellene”, mondta. „Őszintén szólva, mindig is túl sok szabadidőm volt. Már tíz éves koromban volt egy munkám. 17 vagy 18 évesen kezdtem el egyedül élni. Megkerestem a saját pénzemet, beutaztam a világot. Mi ellen is kellene lázadnom? Annyi szabadidőm volt, hogy már néha nehéznek éreztem. A szüleim meg akartam óvni, de nem tudták, hogyan. Nekem kellett megtanulnom, ahogy haladtam előre, és ahogy elkövettem a saját hibáimat. Egy teljesen ismeretlen és professzionális színészi tapasztalat nélkül vágtam bele egy óriási film első részébe, aztán pedig híres lettem. Minden olyan gyorsan történt, hogy nem volt időm, véghezvinni a dolgaimat. Ez pedig olykor elég ijesztő volt.”
SAJÁT FORDÍTÁS!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Kedvencekhez! 
Kezdőlapnak!
