Safe and Sound ♡ Harry Potter

Emma Watson: egy normális, szabad lány

Egyszer volt két kicsi lány, akik Angliában éltek. Mindketten tele voltak szeretettel, energiával és mindenkinek jogot akartak adni, emellett megvolt az a furcsa szokásuk, hogy másoknak parancsolgassanak. Az egyiket Hermione Grangernek hívták, a másikat Emma Watsonnak. „Hogy őszinte legyek, én ő voltam”, mondja Watson. „Nagyon szorgos voltam. Rendkívül figyeltem arra, hogy másoknak megfeleljek és bátor legyek. Mindig valahogy nagyon határozott voltam.” 11 évesen Emma olyan ügyes és megnyerő volt, hogy 10000 lány közül őt választották ki arra, hogy Hermionét az első filmben, a Harry Potter és a bölcsek kövében eljátssza.

„A nap végén, ha valami tényleg rosszul megy, akkor Dan az, akihez fordulok, hogy megbeszéljük a dolgokat.” Mindenesetre hozzáteszi, hogy Danielnek, aki Harryt játsza, megvan a maga hibája: „Néhány érdekes beszélgetésem vele történt. Daniel hihetetlenül ékesszóló… de soha nem enged a vitában, és ez engem nagyon idegesít. Megbotlok reggelente a trailerben és ő valamilyen hangos és agresszív módon játszik. (?)”

Emma Rupert Grinthez is – akinek alteregója a filmekben Ron Weasley – éppúgy közel áll és tudja, hogy ő az, aki biztosan megnevetteti. Emma azt mondta: „Ruperthez mennék, ha bátorításra lenne szükségem. Ő egyszerűen vicces.”

A Brown Egyetemen való életről:

"Egyszerűen szörnyű volt”, emlékszik vissza az első egyetemi hetére.
 
"Azt gondoltam: Meg fogok őrülni. Miért teszem ezt?” És mi volt a partikkal? Dühösen ment el az első ismerkedési partijára és remélte, hogy talán gyorsan beilleszkedhet.

„Úgy mutatkoztam be, mint egy amerikai tinifilmben. Egy piros pohár volt a kezemben és azt gondoltam: Wow, ezek tényleg ezekből a dolgokból isznak.” Ezután kezdte megismerni az embereket: egy lakótársat, akit nem érdekel a Harry Potter (puh!), néhány valóban kedves evezős típust és végül egy Rafael Cebriánt.

„Tényleg azt hiszem, hogy én vagyok a legrosszabb az osztályban”, mondja vidáman. A kamaszkor után, mint Watson a szupertár végül azt találta ki, mit jelent, egy normális, szabad lánynak lenni – és soha nem volt még ennél boldogabb.

"Féltem, mielőtt a Brownra jöttem – attól, hogy nem tudom egyszerre a kettőt csinálni (egy karrier és egy normális élet). Hogy mindenki azt gondolja, nem érdemlem meg ezt a kettőt, és féltem, hogy azt mondják, híres vagyok. Kézitáskákért harcolsz. Hogyan akarsz te mégis normális lenni?”

 SAJÁT FORDÍTÁS!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés